Hát akkor emelkedni kezdett a halottak száma is, nemcsak a fertőzötteké, egyedül Franciaországban terjed most gyorsabban a járvány, hordjunk maszkot, lám, már a miniszterelnök úr is hord, amikor teheti, noha levegőt nem kapni benne egyáltalán, hőgutát inkább, íme valami, amiben maximálisan egyetértünk a miniszterelnök úrral, más ilyen dolgok is vannak, de azokról nem beszélek, megbélyegeznének, ez napjainkban könnyen megy, J. K. Rowling is megbélyegeztetett ismét, új regényének főszereplője férfi, és női ruhát hord, mikor gyilkol, ez durva transzfóbia, a kutya fáját, lerombolta Rowling az életművét, a transz felnőttek, akik gyerekként rajongtak Harry Potterért, mind kiábrándultak, lélekgyógyászhoz kell fordulniuk, és közben az antiszemitizmus is felütötte a fejét, vagy az antiszemitázás, vagy mi, ez olyan, mint a tyúk meg a tojás, melyik volt előbb, ki tudja, a lényeg, hogy az antiszemitázás közkinccsé vált, kiragadták régi birtoklói-használói kezéből, egy részét legalábbis, jut belőle ide is, marad ott is, az ellenzék képviselőjelöltjét is lehet antiszemitázni, a kormány színházi emberét is lehet, egyiket sem nehéz, utóbbit végképp, máshol nőtt fel, máshol szocializálódott, nem érti a pesti tolvajnyelvet, igaz, azt nekem sem kéne értenem, én sem itt nőttem fel, nem is itt szocializálódtam, mekkora szerencse, sosem jut eszembe, hogy jaj, de kár, régebben, igaz, eszembe jutott, egy idő után elmúlik az ilyen, ha mégsem, akkor baj van, jobb kintebbről nézni az egészet, ezeket a viaskodásokat, csatározásokat, háborúskodásokat, béka–egér harcokat, abszurd fordulatokat, lezárhatatlan történeteket, tét nélküli hőbörgéseket, hatalmasra fújt buborékokat, ideológiákat az eszmék helyén, szűkre szabott távlatokat, a perspektívák hiányát, a végletes cinizmust, jó, lehet, hogy ez a szemlélődős pozíció is öncsalás, tét nélküli okoskodás, szófecsérlés, ha ez van, hát ez van, ahogy a szöveg, úgy a történelem, a kollektív és a privát is, lejt, amerre lejt, ahogy a domborzat akarja, nagyképűség azt gondolni, hogy minden rajtunk múlik, ugyan, rajtunk annyi múlik, hogy feltesszük-e a maszkot, van belőle elegendő, nem úgy, mint tavasszal, ezer éve, nekem is van egy csomó, coolest hungarian nincs, magyar hangos kettő is van, a villamoson mindig felteszem, és megvetem azokat, akik nem, íme egy frontvonal, aminek tartalma van, milyen különös, hogy mi vagyunk többen, maszkosok, levegő ide, hőguta oda, talán nem is tartoztam még a többséghez sosem, és van ez a fal is, ezzel a felirattal, nemrég találtam, lefotóztam, csak le ne meszeljék hebehurgyán.
Olvasna még Gazda Alberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/38. számában jelent meg szeptember 18-án.
