Zavarba ejtően könnyű logikai ellentmondásra, tételesen cáfolható kijelentésre, ordas csúsztatásra lelni abban a gondolatfutamban, amit a miniszterelnök Tihanyban a napokban előadott.
Szerető Szabolcs
Szent István identitásválasztása egyértelmű volt, mai vezetőink ellenben a szövetségesi kötelékeket formálisan nem megbontva keresnek barátokat a nyugati értékek tagadói között. Amivel kínai, orosz, török és ki tudja, milyen érdeket szolgálnak.
Fontos a regnáló hatalom számára a kuruc hagyomány ébren tartása, a gerjesztett indulat becsatornázása. Nehogy észrevegye a nagyközönség, hogy az az állam, a magyar haza, amiről tanultunk, ami a tudatunkban él, amiről öröklött képzetünk van, nagy bajban van.
Az Országos Polgárőr Szövetséggel kapcsolatos nyomozás kapcsán merült fel erre utaló vallomás.
Amit Kövér László és a pártja művel, az parasztvakítás, ócska hergelés, alibizés.
A vb nyitánya előtt egyre több helyen feltűnő rakoncátlan jószág mintha kissé túljátszaná a szerepét.
Nem biztos, hogy minden esetben tudatosan történik, de úgy fest, az orbáni hatalom építkezése arra a pontra jutott, amikor már a Fidesz és holdudvara önmaga ellenzékének a szerepét is megpróbálja eljátszani.
Putyinnak bátortalan, felemás nyilatkozata számomra annak a beismerése, hogy már nem hisz az orosz szempontból jelenleginél kedvezőbb helyzetet jelentő háborús lezárásban.
Különös, hogy a leépülő, harmatgyenge orbáni államban élő polgár milyen nyugodtan, már-már kívülállóként figyeli a kirakatban zajló förtelmet.
Orbán Viktor kihívó nélkül azt is megengedheti magának, hogy ne mondjon semmi érdemit arról, ami a magyarok életét megkeseríti. Még azt is megteheti, hogy ötlete se legyen a helyzet kezelésére.
Ha Deutsch értékítélete pontos, két eset lehetséges. Orbán Viktort átverték. Vagy eleve tudta, milyen gyenge képességű személyt támogat.
Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba: a rendszerváltást követő ötödik megszorító hullámot legalább annyi minden választja el a korábbiaktól, mint ami összeköti.