Az amerikai elnök azonnali szavazásra szólította fel a szövetségi törvényhozás alsóházát, miután a szenátus kora reggel elfogadta az ukrajnai és izraeli támogatásról is rendelkező 95 milliárd dolláros törvénycsomagot.
A NATO-főtitkárt arról biztosította a miniszterelnök, hogy az Országgyűlés tavaszi ülésszakának kezdete után nem sokkal születhet végső döntés.
Gondolkodjunk józan paraszti ésszel: jó lesz-e az nekünk, hogy egy erős (nálunk sokkal erősebb!) svéd hadsereg is velünk vállvetve harcol, ha arra kerül(ne) a sor, vagy sem?
Így viszont nem lesz határozatképes az Országgyűlés.
Többek között a kritikus lőszerhiány miatt nem történik érdemi változás az ukrán fronton, és bár a nyugati szövetségesek azt ígérték, felpörgetik az utánpótlást, ez lassabban halad a vártnál.
Arra számít, hogy ez megtörténik, amint a magyar parlament ismét összeül.
A török parlament jóváhagyó döntése lesre futtatta Orbán Viktort, aki mostantól aligha tud presztízsveszteség nélkül kikecmeregni az általa kreált helyzetből.
Miközben a magyar sajtót az tartja lázban, lesz-e svéd-magyar találkozó, a skandináv közszereplők egy része ígérete teljesítésére szólítja fel Orbán Viktort.
Mégis Budapestre jöhet a svéd miniszterelnök NATO-ügyben tárgyalni, pedig a svéd külügyminiszter egy napja még azt mondta, nem látnak okot a tárgyalásra.
A svéd NATO-csatlakozás ügyében még az az érv is előkerült, hogy a kormány valójában szeretné megkönnyíteni a svédek dolgát.
A fő kérdés, amit most érdemes feltennünk: megérte? Megérte hosszú hónapokon át Erdoganhoz igazodni? Megérte úgy, hogy most Erdogan látványosan beintett a magyar félnek?
Vitézül szabotáltunk, ám végül a törökök is átléptek felettünk.
Ezúttal nem emlegette a fideszes képviselők svédekkel szembeni aggályait a miniszterelnök.
A törökök már megszavazták, a magyarok lehetnek az utolsók.
Vagyis már csak Magyarország nem ratifikálta, hogy a skandináv ország csatlakozzon a katonai szövetséghez.