Annyira kevés a beporzórovar, hogy a virágok evolúciója az önmegtermékenyítés irányába halad

Annyira kevés a beporzórovar, hogy a virágok evolúciója az önmegtermékenyítés irányába halad

A kutatásban vizsgált mezei árvácska (Fotó: CNRS)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A rovarpopulációk nagysága aggasztó módon zuhan szerte a világon. Egy német kutatás szerint az elmúlt harminc évben a repülő rovarok hajdani egyedszáma 75 százalékkal csökkent a védett területekről is. Magyarul manapság már csak negyed annyi rovar él, mint a kilencvenes évek elején. Ez egyszerűen katasztrófa, hiszen a legtöbb növény beporzását a rovarok végzik, így ha ők nem lesznek (márpedig a jelenlegi trendek szerint számos rovarfaj kipusztulhat a közeljövőben), akkor a növények nagy része is kihalhat velük együtt.

A beporzórovarok fogyatkozó számára már a növények evolúciója is reagál – fedezték fel a francia Országos Tudományos Kutatóközpont (CNRS) és Montpellier-i Egyetem botanikusai: a szántóföldeken termő vadvirágok egyre inkább önbeporzókká válnak, vagyis igyekeznek függetleníteni a szaporodásukat az elűnő rovaroktól. Ahogy a nevéből is sejthető, az önbeporzó (vagy önmegtermékenyítő) növényekben ugyanazon egyed porzójáról jut a pollen a bibére, vagyis nem kell a virágport elszállítani egy másik egyed virágára. A francia kutatók szerint ez a pollinátorok hiányára adott adaptációs válasz. A botanikusok mezei árvácskákat vizsgálva jutottak e megállapításra. Összehasonlították a Párizs környékén manapság termő növényeket a kilencvenes években gyűjtött magokból hajtatott egyedekkel (amelyek tehát a faj három évtizeddel ezelőtti állapotát tükrözték). Az eredményekből kiderült, hogy a mai növények virágai tíz százalékkal kisebbek, húsz százalékkal kevesebb nektárt termelnek, és emiatt a (még létező) beporzórovarok is ritkábban látogatják őket, mint harminc évvel ezelőtti elődeiket. Eközben a mai növényekben gyakoribbá vált az önbeporzás.

Az önbeporzást választó növényeknek már kevésbé kell csalogatniuk a pollinátorokat, ezért csökken a virágméretük és a nektármennyiségük (hiszen ezekre már nincs akkora szükségük, így a visszafogásukkal értékes energiát takaríthatnak meg). E fejleményt első hallásra még üdvözölhatnénk is, hiszen arra utalhat, hogy a rovarok ritkulását is át fogják vészelni a növények. Csakhogy a jelek szerint már beindult az ördögi kör: a fogyatkozó rovarok miatt a virágok önbeporzókká válnak, csökken a nektértermelésük (ami a rovarok fő tápláléka), emiatt a még létező rovarok is éhezni fognak, és még nagyobb ütemben csökken az egyedszámuk. Eközben az önbeporzó rovarok egyre beltenyésztetettebbé válnak, ami miatt leromlik a genetikai állományuk, és kevésbé lesznek ellenállók a kártevőkkel, a betegségekkel, illetve a klímaváltozás miatt átalakuló környezeti kényszerekkel szemben.