A Föld egyik legföldrengésveszélyesebb területe az Észak-Amerika nyugati partvidéke mellett, a Csendes-óceánban húzódó Cascadia szubdukciós zóna (a szubdukció az egyik kőzetlemez másik alá bukása, ami feszültségeket gerjeszt, és földrengéseket okoz). Az elmúlt évezredekben is rengeteg nagy erejű földrengés pattant ki innen, és a kutatók szerint a jövőben is bármikor megmozdulhat a föld újra. A geofizikusok most egy kutatóhajóval végigkövették a törésvonal egész hosszát, és sokkal részletesebben feltérképezték, mint valaha. Kiderült, hogy a törésvonal nem folytatólagosan összefüggő, hanem több különálló törésvonalra tagolódik. A jövőbeli földrengések szempontjából legveszélyesebb része pedig a kanadai Vancouver és az Egyesült Államok Washington államának partvonala mellett húzódik.
960 kilométer hosszú a Cascadia szubdukciós zóna. Északon a kanadai Vancouver-szigetnél kezdődik, és délen Észak-Kaliforniáig tart.
110-160 kilométerre fut a törésvonal a partoktól. A Columbia Egyetem geofizikusainak felmérése szerint a legpusztítóbb földrengések a tenger alatt törnek ki.
4 különálló szakaszból áll a szubdukciós zóna. A törésvonaltól keletre eső Juan de Fuca-kőzetlemez bukik a keleti észak-amerikai-kőzetlemez alá.
19 9-es magnitúdójúnál nagyobb földrengés pusztított az elmúlt 10 000 évben a szubdukciós zóna térségében. A 9-es magnitúdó fölött már csak a 10-es van, tehát ezek a legerősebb földrengések.
1000-szer nagyobb a 9-es földrengések ereje, mint a 7-esé, és 1 000 000-szor nagyobb, mint az 5-ös földrengésé. Vagyis a magnitúdóskála nemlineáris.
1700-ban tört ki az utolsó 9-es erősségű földrengés a térségben, aminek hatására a part menti erdők hirtelen lesüllyedtek, és mindmáig víz alá kerültek. A keletkező cunami a Csendes-óceán túlapartján lévő Japánt is elérte.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/29. számában jelent meg július 19-én.
