Az Atlanti-óceánnak a Brazília partjaitól 1200 kilométeres távolságban lévő Rio Grande-kiemelkedés elnevezésű tenger alatti fennsíkja térségében brazil és brit kutatók egy hajdan volt Izland méretű sziget elsüllyedt maradványaira bukkantak. A terület 45 millió évvel ezelőtt lehetett szárazon. A felfedezést egy 650 méteres mélységbe küldött robot-tengeralattjáró felvételeit vizsgálva tették, hiszen a videón vörös agyagnak tűnő kőzeteket láttak, amelyek szárazföldi környezetben alakulnak ki. Az anyag jellemzőiből megállapították, hogy az trópusi talajból származik. E talaj a forróság és a csapadék hatására szabad levegőn erodálódott, és így alakult ki belőle az üledékes kőzet. Magyarul egykoron a tenger szintje felett kellett lennie.
– Képzeljünk el egy buja trópusi szigetet, amelyet elnyelnek a hullámok, és ezután szinte megáll rajta az idő – jellemezte a felfedezett elsüllyedt szigetet Bramley Murton, a brit Országos Oceanográfiai Központ tengeri geológusa, a most megjelent tanulmány egyik szerzője. A kutatók becslése szerint a hajdani sziget kicsit nagyobb lehetett a mai Magyarország területénél, úgy akkora, mint a mai Izland, azaz mintegy 100 ezer négyzetkilométer.
A teljes Rio Grande-kiemelkedés ennél ötször nagyobb, és 80 millió éve kezdett felépülni a térség intenzív vulkanizmusa következtében. A kutatók szerint a kréta korban kiemelkedett fennsík először a mai Közép-atlanti-hátság felett tartózkodott, majd a vulkáni aktivitás csitulásával nyugat, vagyis a mai Dél-Amerika felé sodródott, és fokozatosan elnyelte az óceán. 45 millió évvel ezelőtt azonban a vulkanizmus még egyszer utoljára intenzívvé vált a kiemelkedés térségében, és ennek eredménye a most felfedezett hajdani sziget.
A felfedezést két expedíció alkalmával tették. Először szonárral tapogatták le a kiemelkedés térségének egy részét, az expedíció fő célja a tenger alatt felhalmozódott, vasban és mangánban gazdag ércek feltérképezése lett volna. Ezen expedíció során felfedeztek egy 30 kilométer hosszú kanyont, illetve egy hajdan vízesés nyomait is. Nyolc hónappal később visszatértek a felfedezés helyszínére a brit intézet robot-tengeralattjárójával, és a felvételeken látták meg a vörös agyagot.
