Nemrég volt általános iskolai osztálytársaimmal beszélgettem. Többüknek kiskamasz gyerekük is van, ami kapóra jött, mert épp olyan könyvet fordítok hollandból, amelyben sokat társalognak egymással a főszereplő kamaszlányok, virtuóz módon használva sajátos tolvajnyelvüket. Az egyik kérdés, amellyel szembesültem, az, hogy a hollandban nagyon gyakran alkalmazott fokozó elöljárószót, a „megát” („megajó, megaszuper” stb.) milyen magyar megfelelővel helyettesítsem. Esetleg magával a megával? Vagy jó lehet az egy-két évtizede még használatos „bazi”?
Barátaim villámfelmérést végeztek gyerekeik körében, amelyből kiderült, hogy a mega kerülendő. Egyikük ezt írta: „Szia, megkérdeztem a lányomat a megáról, ő azt mondja, hogy a hiper a legjobb szerinte. Meg még az atom merült fel. (...) Megkérdeztem azt is, mit gondol a baziról. Ezt írta (merthogy persze Messengeren kommunikálunk): „ezt az olyan szülők használják, akik próbálják utánozni a fiatalokat, de nem megy nekik.” Világos beszéd. Akkor a bazi nem, a hiper igen. És mi még?
Számomra meglepő módon minden megkérdezett kamasz említette a „tök”-öt – hosszú karrier, szlengben mérve pláne. További kutakodás – és egy másik barátom fiai közt végzett körkérdése nyomán újabb pompás szavak is előbukkantak (az elengedhetetlen megjegyzéssel kísérve, ti. hogy „apa, neked amúgy kár teperned ezekkel”): állat (ezt ismertem), para (ezt is), élet, legenda. Utóbbi kettő nekem új. Legközelebb az ő helyes használatukat vizsgáljuk majd meg.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 27. számában jelent meg, 2018. november 16-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
