Ahogy közeleg az idei kitörés/becsület napja, úgy fokozódik a hangulat, borzolódnak a kedélyek a nacionalisták és az antifák között. Izzanak a belsős csetek, toborzó oldalak és szervezői csoportok. A tavalyi összecsapás áldozatairól szóló hírek is előkerültek. Persze, hogy melyik oldal számára ki az áldozat – a megtámadott magyar (feltehetően) nacionalista vagy az antifatámadások olasz vádlottja –, az már világnézeti meggyőződés alapján változhat. Mindkét csoport védi az „övéit”, illetve kritizálja a magyar államot és annak jogi eljárását, ami amúgy akár még egy közös ideológiai kiindulópont is lehetne a két tábor között.
Ami viszont hiányzik mindkét oldalról, az a másik nézőpontjának megértésére vonatkozó bármiféle hajlam. Míg az antifa tábor nyíltan a nácik és a fasizmus ideológiája ellen lép fel, a módszereik nem sokban különböznek. A fasizmussal ugyanis elsődlegesen nem az a baj, hogy a más bőrszínű, szexuális beállítottságú, származású, nemű egyének ellen ágál, sokkal inkább, hogy azonosnak tekint minden ezekbe a csoportokba tartozót azok nemi, biológiai vagy viselkedésbeli jegyei okán. A kiszemelt áldozatot csupán külső attribútumok miatt támadják, felhatalmazva érezve magukat a másikkal szembeni empátia teljes megvonására. Lényegében kiírják az egyént az emberi fajból, így feloldva a morális felelősséget, legitimálva az egyén (fizikai vagy verbális) támadását.
Ez a működési mód különben nem nagyon tér el attól, amit az orosz hadsereg, az Azov, a Hamász vagy akár az IFD alkalmaz, amikor legitimálja az agressziót egy egész társadalmi csoport ellen, és kollektív büntetést alkalmaz egy népre. Tehát az egész csoportot annak legszélsőségesebb tagjaival azonosítja, így az egyén elleni támadást annak nyelvével, bőrszínével vagy származásával igazolja. Az antifák, amikor kinézetre, zenei vagy személyes önkifejezési módra hivatkozva bántalmaznak járókelőket, akkor hasonlóan cselekednek, mint a nácik, akik bőrszín vagy más külső jegy alapján támadnak. Igaz, a Divízió88-póló viselete a nacionalisták ismérve, és ezen együttes dalainak szövege embercsoportok ellen agitál, de bajban lenne a death metal, punk és még egy halom zenei stílus, ha annak dalszövegei alapján próbálnánk betiltani számokat vagy megítélni azok hallgatóit. Kár, hogy a ‘90-es évekbeli csokoládét hirdető reklámszlogen, a „Ne ítélj elsőre – Chokito, ronda és finom”, már nem dívik.
Nem azt mondom, hogy hunyjunk szemet a tettlegesség és agresszió felett, csupán azt, hogy ezt annak megjelenésekor tegyük. Így ha az antifák a bevándorlók testi épségét féltik, akkor ott védjék őket a náciktól, ahol azok rájuk támadnak. De még inkább talán az intézményes jogvédelem keretében.. Persze valószínűleg ebben az esetben sem lenne mindegy, hogy egy legális vendégmunkásról, határnál elbírálásra várakozó anyáról vagy egy albán embercsempészek által felfegyverzett bevándorlóról van szó. Ha pedig ez az opció nem felel meg, akkor esetleg ajánlom a náci és antifa igazolványok bevezetését, amelyeknek tulajdonosai szabadon egymásnak eshetnének, akárcsak az extrém sportok esetében. Így becsülettel összecsaphatnának országunk nácijai és antifái, és február 11-ét végre a büszkeség és össznépi pankráció jegyében, a civil lakosság bevonása nélkül ülhetnénk meg.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
