A magyar külpolitika régen tévedett ekkorát, amit intenzív félrevezetéssel sikerült is eltitkolni a választók többsége előtt. Mert Ukrajna orosz lerohanása megmutatta, Orbán Viktor mennyire meggondolatlanul kiszámíthatatlan szövetségest választott Magyarország számára. A magyar miniszterelnök folyamatosan kedvezett az orosz elnöknek, serényen keresve a kegyeit, de talán jelenleg sem jött rá, miszerint nem egy súlycsoportba tartoznak. Nagyon az látszik, a magyar kormány vezetését csak a számukra kedvező üzletek, saját bankszámláik növekedése érdekli, és ez a választók nagy részét, amint látjuk, hidegen hagyja. Pedig jobb lenne megválasztani egy helyes, biztonságos, kiszámítható külpolitikai irányt, egészséges és kiegyenlített energiapolitikával, hatékony energiaátállási stratégiával, tanulva a múlt súlyos hibáiból. Kijelentve, az a politika, hatalmi törekvés nem védhető, támogatható, amely tudatosan ártatlan embereket, gyermekeket öl meg azért, hogy a politikájának érvényt szerezzen. Még akkor sem, ha a kormányoldal irányított és jól tartott véleményvezérei és az MTVA szerint mintha ez elfogadható lenne. Amennyiben ezt helyeseljük, belegondolni is rossz, milyen jövő előtt állunk, drámai erkölcsi mélységekbe lemerülve.
Kelet-Európa történelmi tapasztalatokból tudja, milyen egy idegen hatalom megszállása és annak következményei. De azt is tudja, milyen az, hogy ha a Nyugat csak szavakkal segít a krízisben, tétlenül, távolról figyelve az eseményeket. Gondoljunk csak az 1956-os forradalmunkra, amikor egymagunk szálltunk szembe az orosz hadsereggel. Amivel csak azt értük el, hogy akkor mi voltunk a szabadság jelképe. Tehát a bejelentett, esetleg fordulópontot jelentő szankciók és fegyverszállítmányok hatékonysága ismeretlen és kérdőjeles. Valamint az is, vajon a büntetések és a Kijevnek adott segítségnyújtás képesek-e elrettenteni Vlagyimir Putyint a tervei végrehajtásától, csökkentve az elszántságát. Főleg annak tudatában, miképpen az energiáért fizetett pénzek továbbra is Moszkvába áramlanak, és ebben Kína és minden olyan ország, amely orosz gázt, olajat vásárol, segítséget nyújt számára. Ezzel tovább finanszírozva ártatlan gyermekek legyilkolását is. Mindenesetre az eddigi tapasztalatokból kiindulva nem valószínű bármiféle újragondolás Oroszországtól. Azonban a koronavírusból regenerálódó országokra is hatással lehetnek a kivetett gazdasági retorziók és a globális ellátási láncok akadozása. Az alapvető élelmiszerek hiányának várható ténye, mint az ukrán gabona, az élelmezésbiztonság törékenységét növelheti. Újabb bizonytalanságot előidézve, ami jobban megbillentheti a világ egyensúlyát. Most megfizetve a hosszú évek alatt folytatott, eredménytelen megbékítési politika magas árát.
Jelen pillanatban Orbán Viktor miniszterelnök törekedhet Neville Chamberlain szerepére azzal, hogy a megszálló és a megszállt ország vezetőit Budapestre hívja tárgyalni. Így próbálva takargatni, menteni katasztrofális, kilengő külpolitikai manővereit, amit eddig ravasz propagandával elterelt. De az tény, hogy elmúlt években a magyar külpolitika, folyamatosan csökkentve országunk ellenálló képességét, legitimálta Putyin kétes politikáját, aki nem őszinte együttműködéssel elhozta a háborút Európába. A megbékítési politikának, ami a Nyugat oldaláról könnyen átmehet kapitulációba, figyelve Oroszország permanens terjeszkedését, mindig új és újabb ürügyet találva az agresszióhoz, lejárt az ideje. A megszokott szabályokon működő világrend megszűnőben van. A Nyugatnak erőt kell mutatnia, amelyben a NATO és az EU eltökéltségének szilárd alapnak kell lennie, amibe minden szabadságáért, túléléséért küzdő ország belekapaszkodhat.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
