A magyar vétó legutóbbi letörése az uniós egység továbbélésének és az EU Ukrajna támogatására való hajlandóságának bizonyítéka. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindkét kérdésben jogunk lenne önelégültségre. Február 1-én Magyarország visszavonta vétóját az Ukrajnának a 2024–2027 közötti évekre elosztva nyújtandó 50 milliárd euró uniós támogatással szemben, ami eufóriát váltott ki a legfontosabb európai politikusok közösségi oldalain. Még ha későn is, de ez még mindig fontos előrelépést jelent, ahogy azt joggal hangsúlyozza cikkében Jeszenszky Géza. Ami fontos, hogy a magyar nyomás ellenére a segélycsomagot nem fogják minden évben újra szavazásra bocsájtani.
Más uniós államok vezetői és az Európai Bizottság nem akarták megengedni, hogy Kijev a számára esedékes következő támogatási részletek kifizetése rendszeresen ki legyen téve a magyar obstrukció veszélyének. Az engedmény hiánya ebben a tekintetben lehetővé teszi Ukrajnának a kiadások hosszútávú tervezését, az ad hoc tevékenység helyett, a következő „brüsszeli átutalásról” szóló éves szavazás után. Ennek a reális sikernek azonban nem nem szabad elfednie számunkra a háború komor valóságát. Az Ukrán Pénzügyminisztérium ugyanis közel háromszor magasabb pénzügyi igényeket mutat ki – csak a 2024. évben 37 milliárd euró összegről van szó.
A támogatási eljárás keretében a következő lépés az uniós költségvetés növeléséről szóló szavazás, amelyre február végén kerül sor az Európai Parlamentben. Ez azt jelenti, hogy az európai pénzek leghamarabb márciusban folynak be Kijevbe. A teljes támogatás ilyen hosszú időszakra való felosztása önmagában sem ad okot az optimizmusra. A nyugati államoknak a katonai támogatás nyújtására vonatkozó csökkenő kedvét, különösen az ebben a kérdésben a Washingtonban uralkodó zavarokat figyelembe véve, feltehető a kérdés: milyen Ukrajnába kerül az uniós támogatás 2027. évi részlete? Biztosan szuverén Ukrajnába?
A politikai horizonton egy újabb lehetőség nyílik arra, hogy próbára tegyük a tagállamok ambícióit és az unió egészének egységét. A Kreml elleni tizenharmadik szankció csomag elfogadásáról van szó, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának második évfordulójára. Sajnos, semmi sem utal olyan intézkedésre, amely valódi változást hozhatna. Nem lehet számítani a katonai támogatás mértékének növekedésére (különösen a lőszer vonatkozásában), szankció bevezetésére az alumínium termékek Oroszországból történő importjára, valamint az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának megszüntetésére. Különösen ez utóbbi kérdés jelent továbbra is leküzdhetetlen kihívást az uniós döntéshozók számára. 2023-ban az EU tagországok 15,8 millió m3 LNG-t importáltak közvetlenül Oroszországból, ami mindössze 1,9 százalék csökkenést jelent az import 2022. évi szintjéhez képest.
Ki kell hangsúlyozni, hogy az új támogatási csomag pénzügyi és gazdasági jellegű. Fontos az ukrán gazdaság likviditásának megőrzése szempontjából, de hiányzik belőle egy másik – a katonai támogatás dimenziója. Az amerikai segélycsomag, amelynek vitája továbbra is folyik a Kongresszusban, Ukrajna részére nagyobb rövid és középtávú támogatási potenciállal rendelkezik a fronton, ahol a háború minden egyes hónapja felemészti az ukrán fél katonai készleteit.
A Jagelló Klub Elemző Központjának Hogyan fejezhető be a háború Ukrajnában? Forgatókönyvek a konfliktus lezárására című jelentésében, Józef Lang megjegyezte: „Figyelembe véve a háború magas közvetett költségeit (elsősorban a energiaárak növekedését és a hatalmas inflációt), összességében a katonai támogatás növelése Ukrajna számára valószínűleg olcsóbb alternatívát jelent, mint a konfliktus elhúzódása.”
Az EU tagállamoknak saját katonai biztonságuk növelése céljából a hosszú távú fegyverkezési folyamatra kell összpontosítaniuk. Garantálva például saját iparuk számára a hosszú távú lőszergyártási szerződéseket. Ez a fegyverkezési átállás elengedhetetlen, különösen Donald Trump Fehér Házba való visszatérésének kilátása miatt.
A Kijev részére megvalósítás alatt álló segélycsomag és az ahhoz kapcsolódó magyar vétó körüli tárgyalások árnyékában zajlik az EU közelgő intézményi reformja, amelynek élén egy többsebességes Unió elképzelése áll. Ez a reform, amely valódi tesztet jelent majd az unió egységének jövőjére nézve, hatással lehet Ukrajna további támogatásának intenzitására is.
Lengyelországban nagy érdeklődést váltott ki a francia-német jelentés, amely a Tanács szavazási eljárásán belüli módosításokra, ezen belül a közös külpolitika és a biztonság körében, valamint az EUSZ 7. cikkére vonatkozó (a jogállamiság védelmével összefüggő) döntések meghozatala során a tagországok vétójogának potenciális megszüntetésére tett javaslatot, új államok (akár esetleg hét) EU-ba való felvétele ellenében. Nyugat-Európa részéről ilyen jellegű feltételek felállítása, anélkül, hogy a legfontosabb szavazásokon reális és könnyű utat garantálnának a kisebb közép-kelet-európai országok számára blokkoló kisebbség összegyűjtésére, aláássa az EU egységét, ennek következtében a Közösség hajlandóságát Ukrajna ambiciózus támogatására.
A szerzőről: Michal Wojtylo a Jagelló Klub Elemző Központjának igazgatóhelyettese
Fordítás: Malgorzata Moczulak | Voxeurop
