A „rabszolgatörvény” letépi az álarcot a cinikus, a közjó helyett magánérdekek szolgálatában álló, az ország gyarmati státusát elfogadó hatalomról, amely úgy érzi, nincs mitől tartania.
Álláspont
Az egyetemek bűnös intézményekként való izolációja a felsőoktatás állami kontrolljának kiterjesztését is előkészítheti, amely hosszú időre észrevétlen maradna.
Mintha Polt Péter igyekezne kissé elhatárolódni a nyomozást megszüntető döntéstől. A Közbeszerzési Hatóság elnöke pedig bagatellizálná az ügyet.
Ennek az irgalmat nem ismerő politikának az elutasítása nem baloldali vagy jobboldali, kormánypárti vagy ellenzéki ügy, hanem civilizációs kérdés.
A nagy büdös igazság a jelek szerint az, hogy a budai Fidesz – de meglepő – teljesen hülyének néz minket!
Ha a szálláshelyeken nem férnek el a hajléktalanok, ha nem hajlandók odamenni, ha a városszéli erdőségekbe menekülnek, vajon mennyien fogják átvészelni közülük a hideg téli hónapokat?
A nép ma is leckét adhatna a hatalomnak, mint 1956 őszén, ha a véleményét jól érzékelhetően, jól hallhatóan, mondjuk egy aláírással is kifejezi.
Érthetetlen, mi tartja a hatalomban ezt a velejéig romlott, lelkiismeretlen társaságot, hiszen nincs olyan társadalmi réteg, amelytől ne vettek volna el valamit.
Ér-e vajon annyit, mint a hatalom arroganciájával megfertőződött egészségügyet és a kardiológiai intézetet vezetők presztízse?
Egyelőre nem látni, az (ön)pusztításból miként lesz építkezés. Feltűnő, hogy a legismertebb képviselők mintha menekülnének a parlamentből.
Kádár János tyúkjai jutottak az eszembe, amikor megjelentek a fotók, amelyeken Orbán Viktor látható, ahogy kiszáll egy magánrepülőgépből.