A múlt héten komoly, tudós emberek egy konferencián arra a közös álláspontra jutottak, hogy hiába áramlott be az országba az unióból tömérdek pénz, gazdasági felzárkózásunk, teljesítményünk tekintetében mégis elmaradunk a régiónk államaihoz képest. Magyarán, az uniós forrásokat nem jó hatékonysággal költöttük el. Ugyanakkor most már mindenki számára szembeötlő a túlárazással, a korrupcióval magánzsebekbe vándorolt pénztömeg, amelynek mérete ma még nem ismert.
A gazdasághoz értő tudósok is arra keresték a választ, vajon miért nem nőtt erőteljesebben a magyar gazdaság, miért romlott a versenyképességünk a Marshall-segéllyel felérő támogatás ellenére. A probléma összetett és bonyolult. Az azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy a túlárazással is összefüggésben álló korrupció soha nem tapasztalt méreteket öltött. Ma már szinte mindenki tudja, hogy a közbeszerzések nagy része levajazott, hiába van több ajánlat, sokszor csupán parasztvakítás a verseny.
Egy, a konferencián felszólaló szakértő szerint aláássa a közbizalmat, ha egy országban azt lehet látni, hogy ha valaki közel van a tűzhöz, akkor az sok pénzt kaphat, míg aki távol, az semmit sem, legfeljebb hatósági vegzálást a nyakába. Egyértelműen fogalmazott, amikor azt fejtegette, hogy felülről vezérelt, rendszerszintű és sokszor következmények nélküli a korrupció Magyarországon, ráadásul mindez a jogállamiság leépítésével, a fékek és ellensúlyok szisztematikus kiiktatásával párhuzamosan zajlik.
Simonka György: Magam sem értem - Magyar Hang
Bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette a gyanú a fideszes képviselővel szemben.
A sarki csehóban ezt úgy summázná Jóska, a sokat látott, hogy fejétől bűzlik a hal. Míg a tudósok makroszempontból vizsgálják a „hova lett a lé” kérdéskörét, addig az átlagemberek, akik négyévente csak egyszer fontosak a hatalomittas politikusok számára, alulnézetből, mikroszempontból vizsgálják az uniós források felhasználását, a büdzsé bevételi oldalát gazdagító adóforintjainkkal való gazdálkodást.
Ha Orbán Viktor álruhát öltene, és elmenne a végekre véleményt gyűjteni a kormányzásáról, azt tapasztalná, hogy elég sok csehóban nyílik a bicska a zsebekben, és nem csak az ötödik féldeci után.
Élen járunk az uniós pénzek lehívásában – olvashattuk a „jó” hírt a sajtóban. Ha még a túlárazós meg a korrupciós veszteségtől el is tekintünk, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az önrészt is elő kellett teremteni valahonnan a fejlesztésekhez, ezeket pedig bizonyosan a saját verejtékünkkel teremtettük elő. Például azokból a tíz-száz milliárdokból, amit nem költöttünk az oktatásra, az egészségügyre, a környezetvédelemre, szociálpolitikai védőháló működtetésére. Épült, szépült az ország, kinőtt a földből egy csomó csilli-villi stadion, ragyog a fényáradatban Hódmezővásárhely meg a Várkert bazár is.
Mindeközben a hajléktalanok problémáját szükséglakások helyett rendőri vegzatúrákkal kezeljük. A devizahiteles bankbotrányban kivéreztettük a jogállamot. A szegény családokba született fiataloktól fokozatosan elvettük a továbbtanulás reményét. Egy szívsebészt most hurcolnak meg, mert szólni bátorkodott a negyvenéves szívmotorok cseréjéért, hogy nagyobb biztonsággal operálhasson. Az akadémikusainkat megalázzák, mert egyesek diszponálni akarnak a kutatási pénzeik felett is. Az öregek egy részét választásra kényszeríti alacsony nyugdíja: gyógyszert vegyen magának vagy tűzifát. És sorolhatnám oldalakon át a hétköznapi emberek mindennapi gondjait.
Félnek az Európai Ügyészségtől, mint ördög a tömjénfüsttől - Magyar Hang
Orbán Viktor nem akarja, hogy Magyarország csatlakozzon hozzá. Ezért aztán a kormánya sem akarja, sőt a Fidesz és a KDNP sem, vagyis a parlamenti kétharmad sem.
Tényleg érthetetlen, mi tartja meg a hatalomban ezt a velejéig romlott, lelkiismeretlen társaságot, hiszen nincs olyan társadalmi réteg, amelytől ne vettek volna el valamit.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 23. számában jelent meg, 2018. október 19-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!