Közeledik a szavazás napja Amerikában: a november első vasárnapját követő első kedd. Na, de vajon miért pont erre a napra esik? Miért nem inkább egy októberi vasárnapra? Vagy egy májusira? Miért pont egy őszi munkanapra? Az Egyesült Államokban a demokráciákhoz méltatlan módon nagyon alacsony a választói részvétel, ha az 55 százalékot meghaladja, azt már relatív sikerként szokták elkönyvelni. Miért egy olyan napra tették hát a szavazás napját, amikor feltehetően sokan nem érnek rá? A válasz abban rejlik, hogy a szavazás napját meghatározó törvény 175 éves, és akkoriban, 1845-ben, még egészen máshogy nézett ki az Egyesült Államok demográfiailag.
Ez előtt a törvényben szabályozott nap előtt szabadabb volt az államok mozgástere ebben a kérdésben, december első szerdája előtti 34 nap bármelyikén tarthatták, de ez problémás volt abból a szempontból, hogy a már lezajlott szavazások eredményeinek ismerete kihatással lehetett a többi, későbbi szavazásra. Emiatt aztán a Kongresszus úgy döntött, hogy egységesen, az egész szövetségi államra kiterjedően egy olyan napot választott, amelyikről úgy gondolták az akkori képviselők és szenátorok, hogy a lehető legtöbb ember számára adja meg a lehetőséget arra, hogy az urnák elé járuljon.
Akkoriban ugyanis Amerika népességének meghatározó százalékát, úgy 90 százalékát, farmerek adták. A farmer-élet pedig elég sok elfoglaltságot jelentett a földeken, mindössze a lakosság kisebb része lakott városokban (s ne feledjük, ekkor még nem volt szavazati joga a nőknek sem). Télen nem lehetett utazni a hó, jég, egyszóval, az időjárás miatt, tavasszal vetési, nyáron-ősz elején pedig aratási munkák voltak. Maradt tehát az ősz vége, amikor már véget ért minden munka a termés betakarításával, de még elég jók voltak az utak, hogy mindenki eljuthasson 1-2 nap alatt a hozzá legközelebbi városba, hogy szavazhasson.
Így aztán sokan vasárnap elmentek templomba, meghallgatták a reggeli misét, szekérre ülnek, és legkésőbb keddre megérkeztek a városba, és tudtak szavazni – esetleg még vettek is valamit a városban a szerdai vásárnapon, vagy pont akkor adták el a terményfelesleget, és így még a következő vasárnap előtt hazaértek.
Így aztán az a törvény, amelyik kezdetben azt a célt szolgálta, hogy a lehető legtöbben szavazhassanak, vált a legnagyobb akadályává annak, hogy manapság sokan adhassák le voksukat. Rengetegen vannak ugyanis, akik egyszerűen nem tudják megoldani, hogy ne dolgozzanak aznap, vagy nincs egyszerűen idejük munka előtt vagy után szavazni elmenni.
A legutóbbi szavazáson közel 139 millió választópolgár szavazott, a névjegyzékben szereplő nagyjából 250 millióból, ez 55 százalékos részvételt jelent. Míg a régi, 175 éves törvény bevezetése után a XIX. században végig 70 és 80 százalékos volt a részvételi arány, a XX. században előbb lecsökkent 70 százalék alá, majd 1968 óta 60 százalék alá ez a szám. 1996-ban még a választókorú lakosság fele sem szavazott.
Jellemző továbbá, hogy a jövedelem szerinti legalsó ötödből csak 40 százalékos a részvétel, míg a népesség legfelső ötöde 75 százalékos arányban szokott részt venni a választásokon, ami szintén azt mutatja, hogy a szegényebbek vagy nem akarnak – vagy inkább nem tudnak részt venni a munkanapra eső választásokon. Nem meglepő tehát, hogy időről-időre különböző politikusok felvetik annak a lehetőségét, hogy vagy legyen a szavazás napja szünnap, vagy más napon tartsák azt meg.
A Pew Reserarch közvélemény-kutató felmérése szerint a népesség kétharmada ezt az elképzelést támogatja, mégsem történik semmi. Egyszerűen azért nem, mert a Republikánus párt ezt az elképzelést nem támogatja. Joe Biden viszont kampánya során támogatott volna ilyesmit. Mások közben pedig amellett érveltek, hogy ne csak egy nap lehessen szavazni, hiszen ez kockázatokat rejt magában. A koronavírus-járvány miatti helyzet talán ezt a problémát is megoldotta: több mint 91 millió amerikai előzetesen, levélben, máris leadta a voksát, ez nagyjából a kétharmada annak a számnak, amennyien összesen szavaztak négy éve.
Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos cikkeinket, helyszíni tudósításainkat IDE kattintva olvashatja.
