Magyarországon a szakpolitikai vita megszűnt, nem nagyon látjuk, hogy alternatív víziók versengenének arról, hogy ki mit gondol az ország jövőjéről. Sőt, független intézmények sem nagyon vannak, amelyek átfogóan foglalkoznának szakpolitikai stratégiákkal. E hiánypótló szerepet betöltendő hozták létre az alapítók az Egyensúly Intézetet – nyilatkozta a Magyar Hangnak Filippov Gábor, az agytröszt kutatási igazgatója.
A szakértő elmondta, a Magyarország 2030 című kötetben foglalták össze, milyen jövőt képzelnek el Magyarország számára. Céljuk az volt, hogy bárki, aki tenni szeretne a boldogabb Magyarországért, politikai hovatartozástól függetlenül kapjon a kezébe egyfajta javaslatcsomagot, ezért a kötetet közérthető, bárki számára hozzáférhető stílusban írták meg. Felállították a diagnózist, és megalkották a véleményük szerint legjobb stratégiát, amely 2030-ra megalapozhat egy jómódúbb, élhetőbb Magyarországot.
Kifejezetten figyeltek arra, hogy javaslataikat különböző ideológiai elveket valló döntéshozók egyaránt hasznosíthassák, ezért előzetesen csak négy alapértéket rögzítettek: a közösségek fontosságát, az állami szerepvállalással működtetett piacgazdaságot, az euroatlanti külpolitikai orientációt és az alkotmányos demokráciát. Ezen túlmenően azonban az alapoktól kezdve mindent megkérdőjeleztek, amikor megfogalmazták javaslataikat, pártoktól és egyéb befolyástól mentesen.
Javaslataikat három pillérben foglalták össze. Az első az Okos Magyarország. A felmérések alapján a magyarok többsége világnézettől függetlenül büszke a világhírű magyar tudósok kiemelkedő teljesítményeire, a számok alapján azonban nem állunk jól a huszonegyedik században szükséges tudás és készségek tekintetében. Ezért arra van szükség, hogy ne csak a néhány valóban nagyon jól teljesítő elit oktatási intézményből kikerülők, hanem mindenki egyaránt jó színvonalú oktatásban részesülhessen. Tudás nélkül ugyanis egy nyersanyagokban szegény nemzet nem válhat sikeressé a nemzetközi versenyben. (Az oktatás átalakításával kapcsolatos elképzelések részletei a július 2-i Magyar Hangban megjelenő Filippov Gábor-interjúban olvashatók.)
A második pillér a Tiszta Magyarország, amely átvitt és fizikai értelemben is tiszta országot jelent. Az előbbi például a korrupciómentes országot, ahol minden intézmény a dolgát végzi, és nem politikai érdekeket szolgál ki. Azért is szükséges a közbeszerzések tisztaságának biztosítása, mert a korrupciós rangsorokban EU-csatlakozásunk óta folyamatosan romlik a helyezésünk. A korrupció extra adóként terheli a gazdaságot, míg az átláthatóság és a jól működő intézményrendszer forintosítható versenyelőnyt jelent az ország számára.
Legalább ennyire fontos a jogállamiság, amely minden tartósan sikeres állam fontos jellemzője. Ahol a tulajdon biztonsága, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság nem érvényesül, ott a gazdaság számára folyamatosan plusz költségek jelentkeznek, rontva a versenyképességet. A Tiszta Magyarország fogalmába a kötet szerzői beleértik a fenntartható Magyarországot, ahol a légszennyezés miatt például nem halálozik el évente 13 ezer ember, ahol nem pusztítják, hanem óvják a természeti erőforrásokat, ahol a vízgazdálkodási intézményrendszert nem szétverik, hanem korszerűsítik. Ez utóbbi azért is kiemelten fontos, mert a klímaváltozás hatására egyszerre sivatagosodik el az ország egy része és pusztítanak árvizek, illetve özönvízszerű esőzések. Mindkét folyamatra fel kell készülni, vagyis építeni kell a néhány évtizede még világszínvonalú vízgazdálkodási tudásra. A fenntarthatóságnak pedig nem szlogennek kell lennie, hanem aktív, cselekvő polgári erénynek. Arra van ma szükség, hogy mindenki számára természetes legyen a jogkövető magatartás. A zöld átállás pedig ne csak azt jelentse, hogy követjük az élen haladókat, hanem hogy mi álljunk a változások élére, ezzel versenyelőnyt kiharcolva magunknak a zöld jövőben.
Az elképzelés harmadik pillére, a Sikeres Ország legfontosabb eleme, hogy az állam azt tegye, ami a dolga. Hogy felismerje, nem az a fontos, hogy mekkora az állam, hanem hogy ott és akkor avatkozzon be, ahol és amikor arra szükség van. Vagyis megfelelő szabályozási környezetet hozzon létre, hagyja kibontakozni a gazdaság és az emberek energiáit. Mostanra eljutott odáig az ország, hogy már ne a tárgyakba – úthálózatba, épületekbe, digitális hálózatokba – fektessünk, hanem az emberi tudásba, az egészségügybe, hogy a magyarok a lehető legjobb állapotban és megfelelő készségekkel segíthessék az ország gyarapodását. Mert ez jelenti a jövőt.
Az igazgató szerint a sikeres országokat többek között az jellemzi, hogy legalább 30-40, a külpiacokon is sikeres nemzeti vállalatuk van. Nálunk ez a szám 4-5-re tehető, ami nem csak uniós, de régiós összehasonlításban is kirívóan kevés. Ez egyértelműen arra mutat rá, hogy miközben a mindenkori kormány nem költ eleget az egészségügyre és az oktatásra, addig a gazdaságba túlságosan sokszor és rosszul avatkozik be, amivel megöli a versenyt és a teljesítményt. A jelenlegi torz helyzetet mutatja, hogy amíg a többi V4-országban és a fejlettebb EU-s tagállamokban nagyjából a bruttó hazai termék (GDP) egy százalékát költik úgynevezett egyedi kormánydöntéssel adható támogatásra, addig nálunk ennek a dupláját. Vagyis a jellemzően nyugati multik felé több száz milliárd forintnyi ingyenpénzzel ellensúlyozzuk a rossz vállalkozói környezet költségeit. Évi ezer milliárd körüli összegről van szó, amelyből akár egy nagyvonalú pedagógus béremelés is finanszírozható lenne, és ezzel kezdetét vehetné az oktatási rendszer korszerűsítése.
