Hulitka Gábor nevelőotthonban élt kilencéves koráig, innen kikerülve nevelőszülőkhöz került, már akkor rengeteg állat és növény vette őt körül, ott lakott felnőttkoráig. Később szakácsként dolgozott, mellette pedig egy evangélikus templomban orgonált, de vitába keveredett az egyik esperessel. A perpatvarból Gábor került ki rosszabban: az esperest nyugdíjazták, ő viszont börtönbe jutott. Onnan kikerülve nem volt hova mennie, ezért kezdetben albérletben húzta meg magát, de az leégett, ekkor került az utcára, onnan pedig ide, Ferencváros és Csepel peremére.
Gáborék kilenc éve élnek a Nagyvásártelep közelében kialakított otthonukban. Kezdetben csak egy portásfülke tornya jelentette a fedelet a hajléktalanok feje felett, mára azonban már otthonos lakrészt alakítottak ki maguknak többnyire kidobott lomokból. Házukban van konyha és oltár, kertjükben zöldségek, például paradicsom és paprika terem, udvarukban pedig kutyák és macskák mellett kacagó gerlék is élnek.
Két esztendeje, amikor a kínai Fudan egyetem kampuszát szerették volna a környékre építeni, már felmerült, hogy Gáboréknak el kell menniük. Végül maradhattak. Most pedig a közelükben megrendezett atlétikai világbajnokság miatt lettek bonyolultabbak a mindennapjaik, hiszen egy nagy fekete pozdorjafal került az otthonuk elé. Szerencsére azonban kapu is került a paravánra, méghozzá éppen ott, ahol Gáborék szerették volna.
Ezen az ajtón léptünk be mi is hozzájuk, hogy bemutassuk a világukat.
