– Nyitottabbak lennének a vasutasok a miniszterrel való megegyezésre, mint a hétvégén sztrájkra lépő volánbuszosok – erről számolt be lapunknak több szakszervezeti vezető is. A hétvégén sztrájkolnak újra a Volánbusz dolgozói, a korábban hasonló tiltakozást belebegtető vasutasok viszont most inkább a tárgyalásos útban bíznak, és egy jövő heti megállapodást is elképzelhetőnek tartanak. Arra voltunk kíváncsiak, miért látják így?
A volánosok hétvégén tartanak újabb sztrájkot, vasárnap 2600 járat maradhat ki, hétfőn pedig még több. A sztrájkot a Népszava keddi cikke szerint 5978 sofőr, tehát a buszvezetők 58 százaléka támogatta aláírásával. A volánbuszos munkavállalókat képviselő Közúti Közlekedési Szakszervezet és a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet (Szaksz) erre az évre kötne csak bérmegállapodást, a MÁV-Volánbusz kilenc leányvállalatát képviselő reprezentatív szakszervezeti vezetők viszont hajlanának elfogadni a miniszter ajánlatát. Eszerint három év alatt átlagosan bruttó 25 százalékkal nőne a munkavállalók alapbére, és az első évben egységesen havi bruttó 70 ezer forinttal emelnének. A Szaksz-vezető Dobi István viszont nemrég a Népszavának eredménytelennek minősítette a bértárgyalást, és indokoltnak nevezte a januári újabb sztrájk megtartását. Hozzátette, hogy a korábbi 25 százalékos, vagy egységesen 112 500 forint keresetfejlesztési igényt 90 000 forintra módosították (ezt az idei évre), viszont a munkáltató ezt sokallotta, és nem fogadta el. Az autóbuszosok azt is kilátásba helyezték, hogy akár februárban is készek sztrájkra lépni.
A vasutasok is megfogalmazták elvárásaikat, milyen feltételek teljesülése esetén hajlandóak elköteleződni a hároméves bérmegállapodás mellett – mondta lapunknak a Mozdonyvezetők Szakszervezetének elnöke. Barsi Balázs hozzátette, az autóbuszosok eközben elzárkóznak a három évre vonatkozó megállapodás tárgyalásától is. A maguk részéről viszont inkább meghallgatják a munkáltató újabb javaslatát, a hároméves javaslatot is tárgyalási alapként kezelik. A mozdonyvezetők úgy látják, lehetne a hároméves megállapodás esetén is garantálni az érdekeik érvényesülését. „Újabb ajánlatra várunk, amit reményeink szerint legkésőbb hétfőig meg is kapunk, aztán meglátjuk, azt követően mi lesz”, jelentette ki Barsi.
A szakszervezeti elnök az emelési igénnyel kapcsolatban a közösen megfogalmazott kérésükre utalt: három év alatt legyen legalább harminchárom százalékos alapbéremelés, méghozzá alanyi jogon mindenkinek. Idén pedig jelentős, 15-18 százalékos alapbérfejlesztést akarnak, figyelembe véve az inflációs kockázatot is. Garantálni kell szerintük, hogy a bérek vásárlóértéke a hároméves megállapodás hatálya alatt növekedjen. Külön fontosnak tartják azt is, hogy a béremelés során figyelembe vegyék a munkavállalói hierarchiát és előmenetelt is. – Azt a gyakorlatot biztosan nem fogjuk tudni támogatni, ami az elmúlt két év során kialakult, hogy mindenki számára azonos összegű legyen a béremelés – fejtette ki Barsi Balázs. A végeredmény ugyanis az, hogy ugyanannyival emelnek annak is, aki egy-két éve munkavállaló, esetleg alacsonyabb képzettségű, meg annak is, aki már harminchét éve a vasútnál dolgozik. Ezek szerinte hosszú távon teljesen elértéktelenítik azokat a munkaköröket, amelyekben sokkal jelentősebb követelményeknek kell megfelelni. Egy esetleges sztrájkra vonatkozó kérdésre úgy fogalmazott: amíg tárgyalásos úton van esély érdekeik érvényesítésre, addig ott is lesznek, „a tárgyalásnak nincs alternatívája”. De ha nem jönne össze, amit szeretnének, akkor a mozdonyvezetők készek másfajta érdekérvényesítési formán is elgondolkodni.
Barsi elmondása szerint a munkaterhelés, ami évről évre nő, hosszú távon kifejezetten veszélyes a komoly vasútbiztonsági kockázatot rejtő munkakörben. Pontosan ezért kell szerinte a munkáltatónak súlyoznia, melyeket tekinti a „kulcsmunkaköröknek”. A gondok között említi, hogy nagy a fizikai és pszichológiai terhelés is, amit a szervezet nehezen tolerál. A kiégés viszont szerinte egyelőre nem fenyegeti a mozdonyvezetőket, mert ha így lenne, nem is tudnának már dolgozni. Két-háromévente kell átesni orvosi és pszichológiai vizsgálaton, amelyeken komolyan szűrik ezt is. De a terhelés szerinte egyre elviselhetetlenebb: egyre több vonatot kell egyre kevesebb mozdonyvezetőnek továbbítania. A túlóraterhelésük is magas, a létszámhiány miatt állandó, hogy a pihenőnapra rendelnek el munkavégzést.
– Ez egy új helyzet, hogy a miniszter élt az ajánlatunkkal, és minimum 25 százalékra gondolt a három évre előrevetítve – fogalmazott a Vasutasok Szakszervezetének elnöke. Meleg János szerint a szakszervezetek álláspontja a volánbuszosok kivételével az, hogy a hetvenezres minimumemelés maradjon meg minden munkavállaló számára, mellette tizenöt százalékos bérfejlesztéssel. Mindez a reálkereset megőrzéséhez elegendő lehetne hároméves viszonylatban. Az inflációkövetés fontosságát Meleg János is fontosnak tartja, garanciális elemeket szeretnének beépíttetni. – Ne arról legyen szó, hogy majd megnézik, van-e épp forrás rá, hanem legyen egyértelmű, hogy ha az infláció növekszik, akkor a munkáltató ezt kompenzálja – mondta. Ha a forrásokat biztosítják, akkor gyakorlatilag jövő héten meg lehet állapodni Meleg János szerint. – Egy szakszervezet van, amelyik másfajta hozzáállást tanúsít a tárgyalás során, és magam sem tudom sok esetben már, mit követelnek – bírálta ő is a volánosokat. De ezt nem kívánta részletezni, elmondása szerint a volánosok belső ügyéről van szó. Szerinte a miniszter által három évre javasolt huszonöt százalék csak alapfelvetés annak érdekében, hogy megállapodjanak. Úgy látja, ha inflációkövető is lesz közben a dolog, akkor három év távlatában az emelés harminc százalék fölé is mehet.
