– Nagyon bízik benne, hogy legkésőbb áprilisban döntés születhet a strasbourgi bíróságon – többek közt erről beszélt Tóth Balázs ügyvéd, az ALS nevű halálos betegségben szenvedő Karsai Dániel jogi csapatának tagja egy csütörtöki konferencián. Karsai az aktív eutanázia lehetőségéért küzd, emiatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is fordult, ahol tavaly novemberben meg is hallgatták őt. A csütörtöki eutanáziával kapcsolatos konferenciát a Renew Europe európai frakfció szervezte, és bár eredetileg maga Karsai is jelen lett volna, egészségügyi állapota miatt végül nem tudott elmenni.
Elsőként Donáth Anna, a Momentum elnöke szólalt fel, aki elmondta, az, hogy milyen sokan jöttek el a konferenciára, azt mutatja, Karsai Dániel már valahol célt is ért, hiszen élete egyik legnagyobb kihívásaként tűzte ki célul, hogy párbeszéd induljon valamiről, amit eddig tabusítottunk. Hangsúlyozta: a Momentum a szabad életvégi döntés pártján van.
A konferencia első felében Bombera Krisztina újságíró moderálásával – aki szintén köszönetet mondott Karsai Dánielnek – hárman beszélgettek az aktív eutanáziával kapcsolatos jogi kérdésekről: Tóth Balázs, Zeller Judit, a TASZ jogásza és Bedő Dávid, a Momentum országgyűlési képviselője. Felmerült, hogy sokan attól tartanak, az aktív eutanázia lehetőségének bevezetése visszaélésekre adhatna terepet. Tóth szerint „abszurd, groteszk is, hogy egészséges emberek vitatkoznak arról, hogy az ALS-ben szenvedő betegeknek mihez van joga”. Példaként elmondta, például az aktív eutanáziát lehetővé tevő Hollandiában és Svájcban sem automatikus annak engedélyezése, nagyságrendileg az esetek egyharmadában megtagadják azt a kérelmezőktől, mert például az illető fizikai betegsége vagy mentális állapota ezt nem indokolja. Tóth kiemelte azt is, a strasbourgi tárgyalásra készülve ők maguk is igyekeztek áttekinteni a külföldi eljárások tapasztalatait, és egyetlen olyan esetet sem találtak, ahol drámai visszaélés történt volna, és például egy esetleges örökös manipulációja miatt történt volna eutanázia. Leszögezte: bár november végén volt a strasbourgi tárgyalás, az azóta eltelt időszakban a magyar kormányzati védekezés sem tudott olyan precedenst felhozni, ami ennek ellent mondott volna.
Síri csend volt
Zeller Judit elmondta, a holland tapasztalatok szerint amikor valaki meghozza az eutanáziával kapcsolatos döntést, nem az egészségügyi ellátás miatt teszi ezt, hanem azért, mert elveszítik képességeiket, kiszolgáltatottak lesznek. Mint ismertette, ezzel kapcsolatban egy felmérés is készült Hollandiában az ALS betegek körében, ahol az érintettek egy része az asszisztált öngyilkosság mellett döntött, míg a másik csoport nem. Az eredmények szerint még azok is pozitívabban nyilatkoztak az ellátásról, akik az eutanázia lehetősége mellett döntöttek, vagyis őket nem ez, hanem individuális okok befolyásolták. Zeller Judit azt is leszögezte, ha szigorúan alapjogi szempontból nézzük, az sem lehet érv az eutanázia ellen, hogy az egészségügy rosszul működik, és lehet, hogy emiatt inkább többen fejeznék be életüket. – Az állam nem hivatkozhat arra, hogy rosszul működik, és ezért ő alapjogokat korlátoz – szögezte le.
Bedő Dávidot többek közt arról kérdezték, hogy mióta követi Karsai Dániel küzdelmét, milyen mélypontot és milyen pozitívumot tapasztalt meg. Bedő egyértelműen azt emelte ki, mikor Karsaival a parlamentben Kósa Lajost leszámítva egyetlen kormánypárti politikus sem állt szóba, ez „végtelenül elkeserítő volt, szomorú és embertelen”. Az viszont szerinte félig pozitív, de megható volt, amikor Karsai Dániel bejött, és az ellenzék felszólalt az ügyében, a kormánypárti politikusok ezt csendben ülték végig. – A parlamentről tudni kell, hogy akárhányszor ott beszél valaki, akkor a kormánypárti képviselők folyamatosan beüvöltöznek, beszólogatnak, röhögcsélnek. És amikor a Dani ügye bent volt, és arról beszéltünk, akkor síri csend volt, senki egy szót sem szólt, és ezt nagyon érdekes volt látni – mesélte.
„Nem lehetünk elég hálásak”
A konferencia második felében Pogány Judit színművész, Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) alapítója, Kovács József orvos, bioetikus és Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője beszélgettek. Pogány Juditot annak apropóján hívták meg, hogy az Örkény Színház Isten című darabjában egy olyan idős nőt alakít, akinek bár sem fizikai, sem mentális problémája nincs, úgy dönt, hogy elege van az életből, szeretne meghalni, ám ezt nem engedélyezik neki, de ennek ellenére ő küzd azért, hogy joga lehessen ehhez. Mint elmondta, mikor ő maga először látta a darabot, nagyon nagy hatással volt rá, „minden porcikámmal az igen döntés mellett voltam”. A darab szünetében egyébként a közönséget is meg szokták szavaztatni arról, hogy engednék-e az abban szereplő nőnek az eutanáziát, és mindig az igenek szoktak nyerni. Később arról is beszélt, az, hogy Karsai Dániel nemzetközi párbeszédet indít a témáról, óriási történés, nem lehetünk elég hálásak neki, „ha már megtörtént vele ez a rettenetes eset”. Pogány Judit egy személyes történetet is elmesélt: gyermekkorában a keresztapja rákban halt meg, mint fogalmazott, néznie kellett az egyébként hatalmas fizikumú férfit, aki számára félisten volt, hogy ott feküdt tehetetlenül és egy kisgyerek segítségére szorult.
Iványi Gábor elmondta, 2019-ben az ábrahámita vallások, vagyis a zsidók, keresztények és muszlimok közös nyilatkozatot írtak alá a Vatikánban, hogy el kell utasítani az eutanáziát azon az alapon, hogy az életet egyedül Isten veheti vissza, így bűn az öngyilkosság is. Ugyanakkor a kérdés szerinte nézhető afelől is, hogy egy szenvedő ember kér segítséget. Tehát ilyenkor az orvos, szakember, aki ebben segít, nem gyilkolni akar, hanem a szenvedést megszüntetni, amivel a méltóság megőrzésében segít, vagyis nem bűnt követ el, hanem azt teszi, ami tőle telik. Szerinte pedig Isten azt nézi, hogy mi az, ami az embertől telik az adott pillanatban. Ezért sem ítélkezhetünk emiatt szerinte.
Ne legyen belőle menekülés
Kovács József szerint „az aktív eutanázia egy nagyon kemény dolog, mert olyan következményei lehetnek, amit előre nem biztos, hogy kiszámíthatunk”. Például ha egy szegény ember szenved, és nincsenek hátérintézmények az ellátására, és a családjának kell őt ápolnia, akkor a beteg érezheti úgy, hogy inkább eutanáziát kellene kérnie, még akkor is, ha ezt egyébként nem éreztetik vele. Vagyis szerinte az eutanáziát a gazdag társadalmakban lehet inkább elképzelni, mert ahol hiányos az egészségügyi és szociális ellátás, ott az eutanáziából egyfajta menekülés is lehet.
Az egyébként orvos végzettségű Cseh Katalin is többek között egy személyes történetet osztott meg. Mikor még orvostanhallgató volt, elment önkénteskedni az egyik osztályra, és mély nyomott hagyott benne, hogy találkozott egy idős férfival, aki gyógyíthatatlan rákbeteg volt, és arra kérte őt, hogy mondja el neki, miért kell átélnie a szenvedést, miért nem dönthet arról, mikor elég. – Nekem erre nehéz volt 19 évesen válaszolni – mondta Cseh Katalin, hozzátéve, hogy mikor később Hollandiában tanul az egyetemen, akkor látta, hogy ott milyen méltó opció áll azok rendelkezésére, akik hasonló helyzetben vannak. – Fájdalom, hogy a magyar betegeknek ez nem adatik meg – vélte.
