Szombaton még rövidprózát posztolt a lecsó felett perlekedő magyar párról Gyurcsány Ferenc, de a hét utolsó napjára ismét bekeményített, és sokadjára is történelmileg érvénytelennek nyilvánította Magyar Pétert. A Demokratikus Koalíció elnöke a júniusi választás óta kapcsolt fokozottabb üzemmódra, azóta már elmondta sok mindennek, árulónak vagy épp tőröl metszett fideszesnek Magyar Pétert. A Tisza Párt elnöke pedig jellemzően arra kérte, a nagy meleg elől húzódjon inkább árnyékba, egyben vonja le a DK választási eredményének következtetéseit, és lépjen hátrébb.
Gyurcsány viszont egyelőre láthatóan nem szándékozik visszavonulni, még ha egyre szépirodalmibb posztjai alapján a 2006-ban beígért politikatörténeti művek helyett lassan átnyergelhetne a költészetre. Mindenesetre most ismét megírta, hogy egyedül a DK tudja, kicsoda ő „ebben az iszonyatos küzdelemben”. A Fidesz szerinte csupán hisz magáról valamit, de amit csinál, az történelmileg hibás, sőt, érvénytelen. „Nem konzervatív, nem keresztény, szimpla hatalomgyár”, értékelt a pártelnök.
Magyar Péter kapcsán Gyurcsány Ferenc még filozofikusabbra vette a formát, szóba hozva a posztmodernt és a nulla jelen belül található űr értelmét is: „Magyar a mi közös eltévelyedésünk, történelmi szerencsétlenkedésünk, bátortalaságunk pillanatterméke. Gyászos igazolása a posztmodern időnkénti silányságának. A nullát formázó ovális vonalának van értelme. Ami közte van, annak nincs.”
A pártelnök természetesen a DK-t tartja az egyetlen „tökéletlenül is történelmileg érvényes” formációnak, mert amit tesz, szerinte az európai és magyar történelem tisztességes képviselete, folytatása.
Azt a politikus nem közölte, hogy a történelmi érvényességről tett megállapításainak milyen összefüggései vannak a politikai sikerekkel. Ahogy az sem derült ki, mit ért magyar történelem alatt, és hogyan tudja azt folytatni egy nyolc százalékos, sok mindenre hatással nem lévő ellenzéki párt. (Nem is beszélve arról, hogy a „magyar történelem” nem valamiféle idea, hanem annak része volt, egyebek között, Szálasi, Rákosi és Kádár is.)
Mindenesetre a filozofáló pártelnök vasárnapi posztját azzal zárta: „Nem gondolom, hogy dolgunk lenne tévelygőkkel. Párás szemű álmodozókkal. Azokkal megyünk, akiket még nem ejtett rabul a valaminek látszó semmi. Többen vannak, mint sokan hinnék.”
