Abszolút hamis az az érvelés, amivel a szakszervezeti tagdíjakról szóló tervezetet vitára bocsátották – értékel megkeresésünkre a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Boros Péterné. Arról a kedden megjelent törvénytervezetről van szó, amely szerint az államnak innentől nem kellene továbbutalnia a szakszervezeteknek a tagdíjakat. A dolgozóknak innentől maguknak kellene az utalást, tehát a szakszervezeteknek a beszedést intézniük. A Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda tervezete a köznevelési, az egészségügyi, a közalkalmazotti, kormánytisztviselői, köztisztviselői és honvédelmi alkalmazottakra vonatkozna.
Boros Péterné szerint valójában nem arról szól a dolog, hogy az államigazgatásnak kevesebb dolga legyen, „ez egy hamis érvelés”. Sokkal inkább arról, hogy hátrányos helyzetbe hozzák a közszféra azon tagjait, akik szakszervezeti hovatartozásukat meg akarják tartani. A tagdíj ingyenessége valószínűleg nem lesz tartható, miközben eddig a munkáltató vagy a kincstár ezt lehetővé tette. Ez megkülönböztetést, esélyegyenlőségi problémát jelent majd Boros Péterné szerint. Úgy látja továbbá, hogy éppen a bürokráciát növeli majd a kormány ezzel a lépéssel. A kincstár eddig minden szakszervezeti tagdíj levonásáról tudott, így a NAV fel tudja ajánlani a közszféra dolgozóinak is az adóbevallás elkészítését. Ez a jövőben Boros Péterné szerint nem lesz lehetséges, mert a szakszervezeteknek minden tag felé ki kell adniuk az igazolást a tagdíjlevonásról, így ők kell egyénileg elkészítsék bevallást. „Ez sokkal hosszadalmasabb lesz, és nem a jövőbe mutat, hanem a múltba”, fogalmazott a szakszervezeti vezető. Jó néhány éve már a NAV maga készíti sokak adóbevallását, ezzel költséget megtakarítva, és tisztábban látva az adóforintok tekintetében.
Van egy másik gond is, teszi hozzá Boros Péterné. Az eddigi kincstári levonással az állam többé-kevésbé tisztában volt azzal, hogy mely szakszervezeteknek hányan utalnak tagdíjat. Tehát mérhető volt a reprezentativitásuk, támogatottságuk. Erre a jövőben ilyen egzakt módon nem lesz mód, ami Boros Péterné szerint szintén visszalépés a múltba.
Kicsinyes bosszú hamis állításokkal – értékel a szakszervezeti vezető. Látványos ugyanis, hogy kiket érint: azokról a területekről van szó, amelyekről az állam egyrészt forrást von ki, másfelől nem emeli megfelelő módon a kereseteket. A közszféra szakszervezetei tehát nyilvánvalóan tiltakoznak, az állam pedig most úgy van vele, hogy foglalkozzanak inkább magukkal, és ne legyen még annyi támogatottságuk sem, mint eddig. Jó eséllyel így kisebb ellenállást tudnak majd kifejteni, „azt gondolom, ez nem egy európai megoldás. Annál is inkább, mert az államnak épp a társadalmi párbeszéd erősítése lenne a feladata. A kollektív alku folyamatát lenne érdemes erősíteni, és arra törekedni, hogy minél több ember tudjon beleszólni ezekbe az ügyekbe. A kormány viszont épp ellentétes folyamatokat erősít.”
Boros Péterné úgy látja, olyan indulatokat szabadíthat el mindez, amelyekre senki nem vágyik. Az elégedetlenség növekedésével ugyanis lehetnek, akik már nem ilyen szervezett módon léphetnek majd, hanem a problémáikat radikális módon kívánják megoldani. Épp ezért lenne fontos, hogy az állam inkább a szakszervezetiséget erősítse. A politikai kormányzás sajnos mindenre a hatalomtechnika felől tekint – teszi hozzá a szakszervezeti vezető. A valóság ellenben az, hogy nagyok a feszültségek, rosszak a munkavállalói esélyek, a munkavédelmi és -egészségügyi különbségek, a keresetek pedig továbbra sem megfelelőek.
Közös nyilatkozatban tiltakoznak a tervezet ellen a szakszervezeti konföderációk, köztük az ÉSZT, a LIGA Szakszervezetek, a MASZSZ, a Munkástanácsok és a SZEF. Mint írják, megdöbbenéssel értesültek az ötletről, melyet anélkül bocsátottak társadalmi vitára, hogy az abban szereplő szakszervezetekkel konföderációs vagy ágazati szinten, intézményes keretek között egyeztettek volna. „A törvénytervezet azon fejezetei, melyek a
közszféra több ágazati jogszabályából törlik a munkáltatói kötelezettséget a tagdíjak levonása kapcsán, diszkriminatívak az állam által alkalmazottakat képviselő szakszervezetekkel szemben és ellentétesek a szociális partnerség gyakorlása során elvárható együttműködési szándékkal. Ezért követeljük a tervezet azonnali visszavonását és érdemi, lehetőleg az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) keretei között történő tárgyalás elindítását” – olvasható a közleményben. Az aláírók is úgy látják, hogy a tervezet semmilyen adminisztrációs terhet nem csökkentene, miközben a közszféra szakszervezetei számára jelentős többlet-adminisztrációt generálna.
A kormány egyértelmű szándéka, hogy ellehetetlenítse a szakszervezeteket – fogalmaz megkeresésünkre a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Eközben törvényi kötelezettség írja elő a tíz százalékos reprezentativitás-mérést. Ha megvalósul a tervezet, mi alapján bizonyíthatja a szakszervezet, hogy ezt elérték? – teszi fel a kérdést Totyik Tamás. Saját bevallás alapján? Elképzelhetőnek tartja, a kormány szeretné elkerülni azt is, hogy a reprezentativitást bizonyítani tudják a szakszervezetek.
A PSZ elnöke szerint is egyértelműen a bosszúállás van a terv mögött. Miközben ők tavasszal nagy kampányt, tagtoborzást szerveztek, és hirtelen ötszáz fő feletti belépőjük lett. Még nagyjából ezerkétszáz főt kell toborozniuk, hogy elérjék a reprezentativitást a Klebelsberg Központnál. – És akkor most gyorsan hoznának egy ilyet, amellyel lehetetlenné tennék, hogy meg lehessen állapítani – jegyzi meg.
Totyik elmondja azt is, a bürokratikus terhek a szakszervezetek és a munkavállalók számára növekednének. Bár elméletileg az utalást ingyen kell elvégezni, de két százalék kezelési költséget már eddig is levontak tőlük. Ezt el is fogadták, de a mostani változtatás már túl sok lenne. Nem értik azt sem, miért csak az állami szektorra tervezik a változást a tagdíjbeszedésekkel kapcsolatban, miközben a versenyszférának meghagynák ezt a lehetőséget. Ez is mutatja szerinte, hogy az állam fél a szakszervezetektől. – Az ellenzéki pártokat már sikerült leamortizálni, most a szakszervezeteket építenék le, elérve azt is, hogy csökkenjen a létszámuk – mondja Totyik. Szerinte biztosan járna kilépésekkel a döntés az adminisztratív terhek növekedése miatt. Az elnök úgy látja, a tiltakozó akciók következtében egyes számú közellenség lett a két pedagógus szakszervezetből, sőt, a jelenlegi magyar kormány kimondottan szakszervezet-ellenes.
