Négy és fél év börtönbüntetésre ítélték azt a hajdúsági nőt, aki ismerőseit, barátait – közte a háziorvosát – és vállalkozókat húzott le mintegy 60 millió forinttal idősotthon építéséről szőtt meséivel. A szövevényes, négy-öt évvel ezelőtti időre visszanyúló bűnügyben pénteken hirdettek ítéletet a Hajdúszoboszlói Járásbíróságon. H. Rózát több rendbeli jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás és hamis magánokirat felhasználásában mondták ki bűnösnek. Több sértettnek kártérítést is megítélt a bíróság.
A nő ügyéről korábban többször írtunk. A terhére rótt cselekmények lényegében egy kaptafát követtek: a sértettek bizalmába férkőzött – többen régi ismerősei voltak –, jól hangzó mesét mondott és tudta úgy kuszálni a szálakat, hogy a milliók valahogy megérkezzenek. A sztorik többnyire idősotthon építéséről szóltak, aminek számosan bedőltek. Holott – mint kiderült – sem szakmai képzettsége, sem az anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy ilyen intézményt építsen. „Öregek otthona helyett légvárakat épített” – állapította meg az eljáró ügyész perbeszédében.
Kinyíltak előtte a pénztárcák
Szakértelmét fellépésével és a kommunikációjával kompenzálta, sokakat levett a lábáról. A károsultak között volt Nagyhegyes egyik köztiszteletnek örvendő háziorvosa is. Neki azt adta elő, hogy az öregek otthonának már két ingatlant is megvásárolt Hajdúszoboszlón és Hortobágyon, és üzlettársa kivásárlásához kellene neki 3 millió forint kölcsön. A háziorvosa annyira megbízott benne, hogy még aznap elutalta neki a pénzt. A sztori azonban az utolsó szóig kamu volt: pénz és más feltételek sem álltak neki rendelkezésre az építkezésre. Majd újabb milliókat kért – és kapott.
Az idősotthonos történetnek dőlt be egy másik jó ismerőse is. Addig fűzte, míg végül egy 5 milliós kölcsönnel „beszállt az otthonalapításba”. Előbb azzal hitegette, hogy egy egri takarékszövetkezettől kapott hitelt, majd azzal, hogy az idős férfitől több ingatlant is megvenne, és ott a majdani idősotthonban lakók rokonai és dolgozói lakhatnak. Ezek hatására újabb kölcsönöket, összesen 10 millió forintnál is többet biztosított a nőnek.
Vállalkozók is bedőltek. Egyiküket azzal győzte meg, hogy 100 milliós hitelt kapott, a hiányzó pénzt pedig a 30-40 férőhelyes idősotthonba jelentkezők befizetéseiből fedeznék. Ennek érdekében olyan kamu nyilatkozatokat készített, amelyekben németországi magyarok „jelentkeztek” ellátásért az otthonba. Ez olyan hihetően hangzott, hogy az ügyészség szerint a nő a vállalkozó zsebéből durván 2,5 millió forintot húzott ki.
Mese a Sberbank ukrán-magyar „részvényeséről”
Egy másik építőipari vállalkozónak elég volt annyit mondania: ismeri a Sberbank egyik ukrajnai „részvényesét”, bizonyos „Deák Gábort”, így kapott egy 900 milliós hitelt, és ha gondolja, neki is intéz egy félmilliós kölcsönt. A vállalkozó rá is állt, H. Róza aztán kisebb-nagyobb összegeket kért tőle a hitelügyintézés költségeire. Persze a vállalkozó nem tudta, hogy a nőnek nincsenek ilyen kapcsolatai, Deák úr pedig soha nem volt a bank részvényese, és persze hitel sem lett. Az összesen 2,8 milliós veszteség nem térült meg.
Külön vádpontot jelentett a debreceni Minerva panzió működtetésére létrehozott cég ügye is, amely azóta kínai tulajdonba került. Egy gyógymasszőrről azzal a mesével gombolt le 8 millió forintot a vádlott, hogy a panzió mögött félbemaradt társasházban jól fizető nyugdíjasoknak építenek apartmanokat, ahol bizton számíthat jó kuncsaftokra (a részletek korábbi írásunkban).
A hajdúsági nő ügye a sértettek száma miatt nagy figyelmet kapott Nagyhegyes mellett Hajdúszoboszlón és Debrecenben is. Noha az eljárás korábbi szakaszában csak részben ismerte be a vádakat, tavaly őszre megtört. A legutóbbi tárgyaláson részletes beismerő vallomást tett. A pénteki napon az utolsó szó jogán bocsánatot kért azoktól, akiknek kárt okozott.
Döntöttek több sértett ügyében
A bíróság négy és fél év börtönbüntetésre és 7 millió forintos vagyonelkobzásra ítélte. Ez jelentősen alatta van a H. Róza terhére rótt bűncselekmények miatt kiszabható büntetés középmértékének (az ügyész ahhoz közeli szabadságvesztést indítványozott). Tóth Katalin bíró a szabadságvesztés időtartamát a nő váddal egyező, alapos beismerő nyilatkozatával és az időmúlással magyarázta. A vádlott és kirendelt védője az ítéletet tudomásul vette, az eljáró ügyész azonban súlyosbításért fellebbezett. Noha a sértettek jelen lehettek volna a tárgyaláson, csak egyikük vett azon részt. Ő kevesellte a kiszabott büntetést, és – az ügyészséggel és a bírósággal szemben – a vádlott nő megbánásában sem hisz. H. Róza továbbra is letartóztatásban marad, a másodfokú ítéletig ugyanis meghosszabbították a letartóztatását. Mivel az előzetes ideje beszámít a szabadságvesztés idejébe, és büntetése kétharmadának kitöltése után szabadulhat, kedvező törvényszéki ítélet esetén akár egy éven belül is feltételesen szabadlábra kerülhet.
A bíróság több megkárosított sértett ügyében is döntött. Akad, akinek 10 milliót, más sértettnek 8 milliót és 2,8 milliót kell megfizetnie 15 napon belül a vádlottnak. A nőt sokáig támogató debreceni vállalkozó és egy másik hajdúszoboszlói sértett ügyében – akit egy lakás árával, 38 millióval vágott át a H. Róza – egyéb polgári útra irányította az ügyet.
