A Nyugati pályaudvar 10-es vágányára mostanában óránként fut be a záhonyi gyors. A vonaton jórészt menekültek, a peronon önkéntesek. Ahogy gurul be lomhán a szerelvény, a civil segítők magasra tartják tábláikat, az utasok már az ablakon keresztül látják: segítség várja őket. A peron mellett, Ferenc József egykori díszes várótermében a Vöröskereszt, a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata és a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntesei megrakott ládákból kínálják az érkezőket. Szendviccsel, gyümölccsel, vízzel, teával, bébiétellel, higiéniai termékekkel. Folyamatos az utánpótlás is, megállás nélkül jönnek az emberek frissen készített szendvicsekkel, számtalan adománnyal.
Az orosz támadás megindulása, majd az első menekültek érkezése óta megmozdult az ország. Ahogy a pályaudvaron egy önkéntes mondta, most mindenki félretette a politikai, vallási ellentéteket és egy célért dolgoznak éjjel-nappal. „Olyan jó most magyarnak lenni!” – mondta csillogó szemmel.
A felajánlások megszámlálhatatlan ötleten alapulnak. A Nyugati pályaudvaron, ottjártunkkor az ELTE orosz szakán frissen végzett fiatalok segítettek tolmácsolni. Kicsit odébb az egyetemistákból álló jótékonysági szervezet, az Amigos képviseletében fiatal lányok vászontáskákat szorongatnak, a táskában kreatív játékok, foglalkoztatók az érkező gyerekeknek. A hirdetőtáblára felragasztott három nyelvű cetli szerint egy állatorvos ingyen beoltja veszettség ellen a menekültekkel érkező háziállatokat, amott egy másik papír, támogató Facebook csoport indulásáról, amely kisgyermekes és várandós menekült anyukákat segítene. Egy újpesti gimnázium diákjai összefogtak és személyre szóló leveleket írtak a beregszászi magyar gimnázium diákjainak. Minden levél mellé egy jelképes kis ajándékot csomagoltak. Mivel a postára most nem számíthattak, az internetes segítő fórumokon azt is megszervezték, hogyan juttassák el Kárpátaljára a szállítmányt.
Morris Andrea afrikai kötődése révén fordult az Ukrajnában tanult és most szintén tömegesen menekülő nigériai, ghánai diákok felé. Azt tapasztalta, a társadalom még mindig némi fenntartással, gyanakvással kezeli őket. Kisebb eséllyel kapnak magánházaknál szállást, kevesebb az önkéntes segítő is körülöttük. Andrea elmondta, szinte kivétel nélkül egyetemisták, a kijevi vagy harkiv-i orvosi és közgazdasági karokról. „Van, akinek már csupán néhány hónapja lett volna hátra, hogy az orvosi egyetemet befejezze. Ezek a diákok nem gazdag afrikai családok leszármazottai, van, hogy egy egész falu adta össze a pénzt, hogy Európába jöhessenek tanulni.” A budapesti Almássy utca 1. szám alatti ghánai pünkösdista templom központjában tudták néhányukat elszállásolni, Andrea szerint jó részük továbbutazik, Lengyelország és a franciák is hívják őket.
S hol van ebben az összefogásban az állam?
Bakonyi Anikó, a Helsinki Bizottság menekültügyekkel foglalkozó munkatársa szerint a kormány 2015 óta szisztematikusan leépítette a menekültek ellátására szolgáló intézményrendszert. A befogadóállomásokat, például a nagy kapacitású debreceni és bicskei táborokat bezárták, maradt a 270 fős vámosszabadi. Csupán egy közösségi szállás élte túl: a mintegy 110 főt befogadni képes balassagyarmati. A háború megindulásának pillanatában tehát az ország még 400 menekültet sem volt képes elszállásolni. A statisztika megnyugtatónak tűnt: 2020 májusa óta Magyarországon nagyon kevés kivételtől eltekintve csak a belgrádi és a kijevi külképviseleteken keresztül lehet menedéket kérni. Ennek eredményeként, tavaly összesen nyolc menedékkérő utazhatott be ezzel a céllal az országba.
A február 24-i invázió váratlanul érte az ellátórendszert, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a háború első hetében a kormány bénultan figyelte az eseményeket. A menekültek ellátását, fuvarozását, elszállásolását teljes mértékben a karitatív szervezetek és a civil önkéntesek végezték. Bár hamar meghozták a döntést és megnyitották a határt a menekültek előtt, de a tájékoztatás hiánya miatt sokan nem voltak tisztába azzal, mi vár rájuk, ha Magyarország felé indulnak.
Hogy mi történt azóta? A kormány bejelentette, 3 milliárd forintot oszt ki a Karitatív Tanács tagjai, vagyis a legnagyobb segítő szervezetek (Katolikus Karitász, Református Szeretetszolgálat, a máltaiak, az Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt) között. Részvételükkel most az úgynevezett Humanitárius Tanács is megalakult, bár ennek konkrét feladatairól keveset tudni. Híd Kárpátaljáért néven segélyvonalat indítottak, amelyre várják az önkéntes felajánlásokat. Szentkirályi Alexandra, kormányszóvivő járja a határvidéket, útjait a kormány fizetett Facebook hirdetésekben népszerűsíti.
A koordinációt, illetve a menekültek elszállásolását azonban még mindig döntően civilek végzik. A március 8-i adatok szerint eddig 178.894 személy érkezett hozzánk Ukrajnából, ebből a katasztrófavédelem csupán 3252 embernek biztosított szállást. Miközben a támogatott karitatív szervezetek jórészt az Ukrajnából érkezők ellátásával kapcsolatban valóban nagy munkát végeznek, számtalan olyan civil szervezet működik, amely egyetlen állami forintot sem kap, holott nélkülük komoly problémák lennének a menekültek ellátásában. Ilyen például a Migration Aid, amely önkéntesei segítségével a Nyugati pályaudvarra érkező menekültek elszállásolását, fuvarozását koordinálja.
A szervezet elnöke, Siewert András a Magyar Hangnak elmondta, a koordináció érdekében mára egy komplett hálózatot alakítottak ki, amely összeköti a felajánlásokat és a segélykéréseket, önkénteseikkel pedig a Nyugati pályaudvarnál éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy a beérkező menekültek számára azonnal találjanak megfelelő szállást, illetve fuvart. De számtalan más felajánlást is kezelnek. Ottjártunkkor két budapesti ügyvéd érkezett a Migration Aid sátrához és elmondták, amennyiben az Ukrajnából érkezőknek jogi segítségre lenne szükségük, a megadott email címen több mint 150 ügyvéd áll készen arra, hogy pro bono segítséget nyújtson. Hasonlóan civil adományokból segít a Budapest Bike Maffia is. Felismerve, hogy a kormánytól pénzügyi támogatást a hozzájuk hasonló szervezetek nem kapnak, holott fontos területeket fednek le menekültügyben, a számlájukra befolyt adományokból számtalan kisebb szervezetnek utaltak. Így kapott például pénzt Down-kóros, valamint autista menekültek fogadását, segítését végző társaság, vagy a debreceni székhelyű Alternatív Közösségek Egyesülete, amely szintén menekültek nagy létszámú befogadására rendezkedett be az elmúlt napokban.
Bakonyi Anikó szerint nagyszerű látni a magyar emberek szolidaritását, de állami kézben hatékonyabban működhetne a szolgáltatások koordinálása. Mint említette, a segítőknek sokszor hiányos az ismeretük arról, milyen jogaik, lehetőségeik vannak a menekülteknek, gyakran a Helsinki Bizottság elérhetőségeit keresik ezzel kapcsolatban. Fontos lenne, hogy már érkezéskor tájékoztatást kapjanak a menekülők arról, hogy mit jelent az ideiglenes védelem (menedékes státusz), ki és hogyan számíthat erre. Ideális esetben a menekültek tömegeinek elszállásolása sem az állampolgárok feladata lenne. Lengyelországban például a parlament előtt lévő tervezet szerint, aki részt vesz ennek az állami feladatnak az ellátásában és ukrán menekült családot fogad be, minden befogadott személy után pénzügyi támogatásban részesül.
