A miniszterelnök pénteki „hurráoptimista” nyilatkozata szerint a koronavírus-járvány miatt elvesztett munkahelyek száma csak 26 ezer, és „aki mást mond, az nem a valóságról beszél.” Szerinte ez a szám igazolja, miért nem adott széleskörű bértámogatásokat a kormány, és miért inkább a beruházásokat támogatta. Nézzük a valós számokat és azt, hogy mit jelentenek ezek a magyar népnek – kezdi pénteki Facebook-bejegyzését Szél Bernadett.
Az országgyűlési képviselő idézi Orbán Viktort, aki szerint a KSH adatai azt mutatják, novemberben alig 26 ezerrel kevesebb volt a foglalkoztatottak száma, mint egy évvel korábban.
A kijelentéssel vitába szállva Szél Bernadett emlékeztet, a statisztikai hivatal mindenkit állásban lévőként regisztrál, aki saját bevallása szerint a megelőző héten legalább egy órát dolgozott. Vagyis a hivatalos számban benne vannak azok is, akik egy hónapban mindössze négy órát dolgoztak.
Felhívja a figyelmet ugyanakkor azokra a szintén hivatalos adatokra, amelyek ellentmondanak Orbán optimizmusának: a KSH adatai azt mutatják, hogy amíg 2019-ben havi átlagban 7200 állás esetében alkalmaztak rövidített munkaidőt, addig a lezárások legnehezebb heteiben ugyanezen szám 261 ezer volt, azaz 36-szorosa a békeidőben mértnek, de még októberben is 123 ezren dolgoztak rövidített munkarendben, hatvan százalékuk fél munkaidőben.
A KSH adatai azt is megmutatják, hogy a válság miatt az egyéni vállalkozók közül decemberig 96 ezren szüneteltették tevékenységüket, csak decemberben és január elején 20 700 egyéni vállalkozás kényszerült erre, és a számuk nő.
A képviselő arra is rámutat, hogy 57 ezerrel többen kérték novemberben a regisztrációjukat a munkaügyi hivatalban, mint tavaly, ami eleve több mint kétszerese az Orbán Viktor által emlegetett foglalkoztatotti létszámcsökkenésnek. A júniusi mélyponton 130 ezer volt ez a szám.
Elemzésében Szél Bernadett kiemeli, miközben több mint 800 ezer munkavállalót fenyegetett állásvesztés, a tavaszi munkahelymegtartó bértámogatási program alig 34 milliárd forintot adott 205 ezer munkahely megtartására mindössze három hónapra. Ez azt jelenti, hogy amíg nálunk a bértámogatás minden huszadik magyar munkáshoz ért el, addig „a mi laboratóriumunknak” számító Ausztriában minden harmadik munkavállaló kapott támogatást. Az őszi, jóval szűkebb körű és szűkmarkúbb, 50 százalékos ágazati bértámogatási programban a turizmus, vendéglátás, és szolgáltatások számára először egy hónapra, majd azt meghosszabbítva összesen 15 milliárd forintot biztosítottak hasonló célra, amely alig 70 ezer munkavállalót ért el az említett szektorokban dolgozó 400 ezres tömegből.
A képviselő szembeállítja a szűkmarkú támogatási rendszer által bértámogatásra költött 50 milliárd forintot a Gazdaságvédelmi Alapból kiszórt 4000 milliárd forinttal. Azt is megemlíti, hogy a GKI számításai szerint alig 360 milliárd forintból 80 százalékos bértámogatást adhatott volna a kormány a bajba került munkavállalóknak. Majd hozzáteszi, „de ők inkább Budapest-Belgrád vasútra (82 milliárd), Paks II.-re, kormánykommunikációra, sportberuházásokra, stadionokra, sportklubokra, a Vár felújítására költöttek, na meg Mészáros Lőrinc szállodafelújításaira, miközben tömegével bocsátotta el a dolgozókat.”
A bejegyzés végén levonja a következtetést, „a kormány tétlensége miatt tömegével mentek tönkre vállalkozások, tömegek kényszerültek rövidített munkaidőre vagy fizetetlen szabadságra, vagy lettek munkanélküliek és járt le 3 hónap után az ellátásuk. A magyar kormány mind egészségügyi, mind gazdasági válságkezelésben megbukott, és a közös pénzünk nem oda ment, ahol arra valóban és a legnagyobb szükség van.”
