A hazai ipar fejlesztése, önellátás, a klímaváltozás figyelembevétele – ezeket hiányolja leginkább Ungár Péter abból a geopolitikai vízióból amelyről Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója írt. Számos ponton vitába is száll az elképzelésekkel, érvelése szerint ugyanis az ellenzék egyik feladata, hogy ilyen estekben legalább gondolati síkon kifejezze az egyet nem értés pontjait.
A következő évtizedben a Magyarország előtt álló legnagyobb stratégiai kihívás az, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regionális középhatalmi státuszt érjen el – erről írt a Mandíneren Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki Orbán Viktor egy még karácsony előtt elhangzott beszédét foglalta össze. Kiderült az írásból az is, hogy Magyarországnak ki kell maradni a „blokkosodásból”, és inkább összekötöttségen alapuló modellre van szükség, ennek lényege, hogy egy országnak arra kell törekednie, hogy minél több ponton kapcsolódjon más országokhoz és piaci szereplőkhöz. Az LMP társelnöke összesen hét pontban foglalta össze, hol és miben ne ért egyet a magyar kormány stratégiájával.
Ungár Péter kiemeli, hogy a vágyott regionális középhatalmi státusz nem új gondolat. Azonban azt már hiányolja, hogy ilyen ambíciók mellett miért nincs az összefoglalva, hogy milyen úton fogunk oda eljutni. Bírálja azt is, hogy a hazai gazdaság megerősítése, a hazai piacra termelő, a jólét alapját jelentő szektorok megerősítse fel sem merül, mint feladat vagy cél, kizárólag az exportra termelő multik idecsalogatása jelent gazdasági kiutat Orbán Balázs szerint. – Pedig a recsegő-ropogó globalizáció, az ellátási láncok szakadozása közepette a megmaradás kulcsa nem a multiszektor túlpörgetése, hanem egy ellenálló gazdaság kiépítése volna, ami a hazai forrásból a hazai szükségleteket kielégítő szektoroknál kezdődik, és a hosszútávú prosperitás kulcsát jelentő közszolgáltatások (oktatás, szociális ellátás, egészségügy stb.) megerősítésénél folytatódik – fogalmaz.
Az új világrend kapcsán az LMP-s politikus azt fejti ki, hogy ami nem nyugat az nem Oroszország. Oroszország még a cikkben mutatott grafikon szerint sem lesz többet olyan gazdasági világhatalom, mint amilyen a kétpólusúság világrend alatt volt. Ráadásul világpolitikai alapvetés, hogy a katonai szövetségek sokszor együtt járnak gazdasági szövetséggel is.
A „legszebb önellentmondásnak” pedig azt tartja, hogy miután az értekezés a Nyugat hanyatlásáról beszél, a felzárkózási modelleknél említi Írországot, Finnországot és Dél-Koreát. Írország az Egyesült Államok szövetségese, Dél-Korea az Egyesült Államok érdekszférájába tartozik, Finnország pedig most csatlakozik a NATO-hoz. – Ha vannak a Nyugati modell alapján sikeres felzárkózási példák, azok az említett országok, csak akkor nem kell őket a Nyugat hanyatlásának emlegetése után felhozni – fogalmaz.
Zöld szempontból a legszomorúbbnak azt nevezi, hogy az egész írás kihagyja, hogy a geopolitikai játszmák alatt egy természeti világ van. Úgy beszél arról, hogy fejleszteni kell a jármű és az élelmiszeripart, hogy nem veszi figyelembe, a klímaváltozás milyen hatással lesz ezekre. – Az egész geopolitikai fejtegetést a tömbösödésről meg felzárkózási modellekről zárójelbe teszi, hogy egy egyre súlyosbodó klíma- és ökológiai válságban vagyunk, aminek a kezelése, és a felkészülés volna az elsőszámú feladat – írja.
