A főváros eladná, Vitézy Dávid inkább megtartaná az értékesítésre szánt kelenföldi kollégiumot. A korábbi államtitkár lapunknak arról beszélt, mit és hogyan csinálna másként a főváros vezetésénél.
Egy hete dobta be a közbeszédbe Vitézy Dávid, a több mint 27 ezer négyzetméteres kelenföldi gimnázium ügyét, az ingatlant ugyanis a főváros 6,5 milliárd forintért próbálja eladni. Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes a Telexnek korábban arról beszélt, hogy ötödik alkalommal próbálják értékesíteni az épületet, 2023 márciusában hirdette meg először a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt (BFVK), akkor még 7 milliárdért. Érvényes ajánlatot még nem kaptak rá, pedig a mostani árral számolnak az idei költségvetésben. A döntés mellett azzal érvelt, hogy a fajlagos költsége túl magas lenne a felújításnak és üzemeltetésnek, és sokkal jobban járnak, ha értékesítik az ingatlant, az eladásból származó pénzt pedig beforgatják más lakhatási projektekbe. Ilyennek nevezte például a főváros hamarosan induló – már 2021-ben is emlegetett – lakásügynökségét. A főpolgármester-helyettes megemlítette továbbá, hogy Újpesten például zajlik egy volt középiskolai épület 26 bérlakásos, nulla energiaigényű társasházzá alakítása. A projektre 1,3 milliárd forintnyi uniós forrás jut. Szerinte ugyanakkor, ha megszabnák, mi épülhet a kollégium helyére, az drasztikusan lenyomná a vételárat, az eddigi nulla érdeklődés mellett pedig nem igazán szabhatnak pluszfeltételeket.
Vitézy Dávid lapunknak azt mondta, hogy lenne esély akár funkcionális előírással értékesíteni a kelenföldi kollégiumot, de eladni sem feltétlenül szükséges, együtt lehetne működni a magántőkével. Problémásnak tartja, ha a terület tulajdonjogát korlátozás nélkül átengedik a magántőkének. Érdemes lehet ettől még szerinte bevonni a magántőkét, ha a fővárosnak nincs elég pénze, de ezt meg lehetne úgy is tenni, hogy a tulajdonjog marad a fővárosnál, például engedve, hogy az épületet valaki felújítsa, üzemeltesse és kapjon egy több évtizedre szóló haszonbérletet. Ebben az esetben jól járnának a diákok, jól a város és jól a befektető is, tud is hasonló példákat más közép-kelet-európai városokból. Azt is elképzelhetőnek tartja persze, hogy le kell bontani az egészet, vannak olyan épületek, amelyek nem megmenthetőek. De azt is egy lehetőségnek tartja, hogy a főváros vonjon be magánbefektetőt, megszabva, hogy mit építhet, lehetne megfizethető lakásokat, kollégiumi férőhelyeket is. Ezt látja Pozsonyban, Varsóban is a tipikus modellnek. Az említett városokban sincs arra pénz, hogy maguk építsenek szociális bérlakásokat, így jellemzően magánbefektetőkkel végeztetik el a munkát, és a város valamilyen kedvezményt, bankgaranciát, akár lakbértámogatást biztosít.
A korábbi államtitkár szerint azért nincs jelentkező az épületre, mert a főváros beírta előre a vételárat. – Ha egy használt Opelt kétszer annyiért árulok, mint amennyit a piac kínál érte, akkor elmondhatom bármennyiszer, hogy nem volt vevő, attól még nem lesz igaz – fogalmaz. Az újpesti középiskola felújítása szerinte jó hír, a lakásügynökséget illetően viszont szkeptikus. Mint mondja, eltelt lassan a ciklus, és nem tud róla, hogy az ügynökség egy darab lakást is kezelne. A ciklus első évében ez egy jó válasz lett volna szerinte, „de kilencven nappal a választás előtt ez azért sajátos üzenet”.
Vitézy Dávid – aki egyébként még mindig lebegteti, hogy elindul-e főpolgármester-jelöltként – hosszabban is beszélt lakáspolitikai elképzeléseiről. Azt gondolja, hogy Budapesten szükség van a meglévő lakáskínálat bővítésére, ebbe pedig be kell vonni a magántőkét is. Ma sajnos nem látja reálisnak, hogy a főváros tízezrével tudjon ilyen lakásokat építeni, de a Pozsonyban, Prágában és Varsóban működőképes modelleket át lehetne szerinte venni. Régi meggyőződése, hogy szükség lenne a szolgálati lakás műfajának visszahozására, miután Budapest egyik legnagyobb problémája, hogy nem fizet többet a közszolgáltatásokban dolgozóknak, de a lakhatás sokkal drágább, mint máshol. Ez a főváros relatív versenyképességét rontja, és az egészségügyi ellátásban, szociális szolgáltatásokban, oktatás színvonalában jelentkezik munkaerőhiány formájában. Ha a város vállalja, hogy valamilyen lakbértámogatást biztosít, akkor szerinte a magántőke is nagyobb kedvvel kezd ilyen beruházásba. Szerinte ez nem egy bináris dolog, hogy vagy eladom, privatizálva az egészet, hogy a vevő csinálja vele, amit akar. Ezt a kilencvenes évek magyar privatizációs gyakorlatának látja, ezt folytatná most szerinte a főváros. Vagy pedig a másik véglet, hogy mindent közberuházásként oldok meg. Helyesnek tartja, hogy ezt csinálják Újpesten, de nyilván a fővárosnak nincs annyi pénze, hogy mindenhol így tegyen.
Példaként említi a magántőke és közszféra együttműködésére, hogy így cserélték le a buszflottát, amivel a város is jól járt. Bejöttek elmondása szerint olyan magánüzemeltetők, akik mind a mai napig megvannak, Karácsony Gergelyék is megvásárolják a szolgáltatásukat. A lakáspolitikában is jó módszer lenne ez Vitézy szerint. – Ezt a fajta kreativitást hiányolom, és ennek a szimbóluma szerintem a kelenföldi épület – mondja.
