Sorban húzzák fel a Várban a második világháborúban elpusztult épületek másolatát, a Kallina Mór tervezte egykori Honvédelmi Minisztériumról azonban mintha megfeledkeztek volna. Miért éppen ez a neoreneszánsz palota maradt ki, és mi köze ehhez a karmelita kolostornak?
„Tizenöt éve csak akkor mulasztom el mindennapos sétámat a Várban, ha beteg vagyok, vagy elutazom Budapestről. E séták jogán minden szakértősködési hajlam nélkül, hadd mondjam el a néző szemszögéből, mi az, ami a Várban zavar, mi az, amin még segíteni lehet. Mindezt szeretettel mondom, akadékoskodási kedv nélkül, mert a Vár olyan számomra, mintha elutaznék az időben, egy szebb és igazibb világba” – írta Márai Sándor a (Pesti Hírlap mellékleteként megjelenő) Képes Vasárnap 1941. október 17-ei számában. Az író szerint „négy nagy épület menthetetlenül agyonnyomta a Vár arányait”, ezek a Szentháromság téri Pénzügyminisztérium, a Dísz téri Külügyminisztérium, a tér szemközti sarkán álló „irdatlan sárga bérház”, valamint az Országos Levéltár (immár Magyar Nemzeti Levéltár), vagyis a „Vár egyik legszerencsétlenebb épülethalmaza”, amely tönkreteszi a Bécsikapu tér nemes szépségét. „Nem kell hozzátenni semmit a Várhoz, elég, ha óvatos és szakértő kezekkel letörlik a házak arcáról azt a hamis sminket, melyet múló idők változó divatai reákentek” – vonta le a végkövetkeztetést Márai.
Az író javaslatai tükrében ironikusnak tűnhet, hogy a Vár megújítását célzó Nemzeti Hauszmann-programban a négy kárhoztatott épületből három is érintett: visszaépítik, rekonstruálják, illetve kiegészítik azokat. Márai két másik „nagy épületről”, a Honvéd Főparancsnokságról és a háta mögött állt Honvédelmi Minisztériumról nem ejtett szót. Ezek az író sétái idején talán már a történelmi tér természetes részévé váltak, és a laikus szem számára is harmonikus látványt nyújtottak. Most, hogy az azóta eltelt több mint nyolcvan év minden jelentésrétegét mellőzve eredeti formájában állítják helyre a Honvéd Főparancsnokságot, mégis újra aktuálissá váltak Márai intelmei, szavait pedig paradox módon éppen egy hiány erősíti fel. A múlt lázas visszaépítése közben az egykori Honvédelmi Minisztériumról mintha megfeledkeztek volna: mindössze egy „faldísz” idézi majd a második világháború után lebontott palotát.
Tűzfal helyett toldalék
A Honvéd Főparancsnokság rekonstrukciója 2021 szeptemberében indult el, az épület déli oldalán állt Honvédelmi Minisztériumról azonban ellentmondásos hírek érkeztek. A Várnegyed megújítását koordináló Várkapitányság nem közölt végleges látványterveket, a menet közben nyilvánosságra hozott vázlatok pedig vagy a történelmi környezetet visszakövetelők, vagy a kortárs megoldásokért síkra szállók felháborodását váltották ki, úgy tűnt, senki sem tudja pontosan, hogy mi lesz a főparancsnokság szomszédjával.
Tavaly december 23-án végül bemutatták a „kész” verziót, amely különös megoldást tükröz: az eredetire emlékeztető homlokzatot húznak fel, mögötte azonban alig áll majd épület. A néma tűzfalnál kétségkívül jobb megoldás a toldaléknak tűnő épületrész, ám a kialakítása miatt az soha nem lehet több kényszerű kiegészítésnél. Ami azért tűnik különösen érdekes döntésnek, mert az egyaránt Kallina Mór által tervezett két palota megszületése óta összetartozik, és amíg a Várban sosem állt épületeket is felhúznak a semmiből, a Honvédelmi Minisztériumot csupán egy emlékeztető idézi majd meg. Gondoljunk bármit a Várnegyed átalakításáról, ez a döntés nehezen védhető. Szakmai és laikus körökben egyaránt kering ugyan egy életképesnek tűnő magyarázat, ez azonban nem mutat túl a kicsinyes politikai értelmezésen.
Van a Várnak egy pontja – vagyis a Várnak csupán egy pontja van –, amelyet nem ildomos holmi rekonstrukcióval felforgatni, ez pedig az egykori karmelita kolostor előtti terület. Bármilyen abszurd is ez az értelmezés, mégsem cáfolja az a tény, hogy a visszaépülő történelmi városrész egyetlen eleme marad ki csupán a gigantikus beruházásból, éppen az, amelynek munkálatai megzavarnák Orbán Viktor székhelyének nyugalmát. Az egykori palota másolata ráadásul jókora árnyékot is vetne a miniszterelnöki épületre, ami szimbolikus és gyakorlati értelemben is problémát okozna, hiszen akár presztízsveszteségként is érthetnénk.
Budapest szerelmese és a titkos alagutak
Holott a tervezője ezzel éppen ellenkező hatást kívánt elérni. Kallina Mór a mai Csehország területén született 1844-ben. Prágában tanult építészetet, majd Bécsben képezte tovább magát, ahol Otto Wagner irodájához került. Mesterét követve érkezett Budapestre, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga építését felügyelte. Kétéves megbízatásról volt szó, Kallina Mór azonban beleszeretett a városba – és a sorban érkező megrendelések sem lehettek mellékesek –, így végül itt maradt egész életére.
1874-ben feleségül vette Schmidt Annát, leányuk később Árkay Aladár építész felesége lett, Kallina pedig számos alkalommal dolgozott együtt a vejével, így például a Budai Vigadón is, amelynek munkálatai a Honvéd Főparancsokság befejezése után, 1897-ben kezdődtek meg. A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium neoreneszánsz palotája akkor már másfél évtizede állt, északi bővítésére azonban ugyancsak az idő tájt került sor: így kapcsolták egymáshoz a két tömböt. Az épületeket később a föld alatt is összekötötték, az alagúthoz többek között a Budavári Palota, a Sándor-palota, a Külügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium is csatlakozott. (A kormányzói óvóhellyel kiegészített folyosórendszer a második világháború idején többször is szerephez jutott: azon keresztül menekült például Kállay Miklós miniszterelnök 1944. március 20-án a letartóztatására érkező SS-osztag elől; és a legenda szerint onnan (is) érkeztek Otto Skorzeny német kommandósai 1944. október 15-én, hogy meghiúsítsák a magyar kiugrási kísérletet.)
A palota tekintélyes megjelenését hangsúlyozták a középrizalit – a homlokzat síkjából kiemelkedő középső rész – harmadik emeleti párkányán helyet foglaló szobrok. A négy műalkotás négy történelmi jelentőségű hadvezért mintáz: Árpádot, Hunyadi Jánost, Zrínyi Miklóst és Nádasdy Ferencet. Közülük csupán ketten élték túl Budapest ostromát. A minisztérium nyugati és középső része súlyos károkat szenvedve állva maradt, a Duna felőli oldal azonban jórészt megsemmisült, beszakadt a födémszerkezet, magával rántva Árpád vezért és Hunyadi Jánost. Ennek ellenére az épület menthetőnek tűnt, különösen a szinte teljesen szétlőtt Sándor-palotához képest – utóbbit rekonstruálták, a Honvédelmi Minisztériumot pedig szinte teljesen elbontották. Csupán a középső traktus egy emelete maradt meg, amelyet a Közti (Középülettervező Vállalat) vett birtokba, a torzó hasznosítására és kibővítésére számos – egyaránt papíron maradt – terv született, az egykori palota mementóját végül a rendszerváltás után dózerolták el.
Nem másol, mismásol
Ha összevetjük a decemberben bemutatott látványtervet az eredeti épületről készült fotókkal, azonnal szemet szúr, hogy a „toldalék” nem egyezik meg az egykori Honvédelmi Minisztérium kialakításával. A régi homlokzat 3-5-3 tengelyes volt – ennyi ablak kapott helyet –, az új 4-5-4-es, és a szintmagasságok is különböznek, ami kizárja, hogy másolatként hivatkozzunk a terveken szereplő épületrészre. De akkor mi épül majd a Szent György téren?
Nehéz erre válaszolni, a legközelebb azonban talán akkor járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy egy vadonatúj épület, amely a XIX. század végének hangulatát igyekszik megidézni, szerkezetében és belső kialakításában azonban – a többi, semmiből visszaépített replikához hasonlóan – az aktuális igényeket elégíti ki. Hibrid jellege miatt sem a múlthoz, sem a jelenhez nem szól, így szükségképpen csak félrebeszél.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/3. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg január 20-án.
