Egyetlen helyen lehet legálisan és ingyenesen fürödni Budapesten belül a Dunában: a III. kerületben, egy nagyjából kétszáz méteres szakaszon. A római-parti Plázs szabadstrandja június 30-án nyitott, és augusztus 20-áig várja a fürdőzőket, mindennap 10 és 19 óra között – ha a vízminőségi adatok nem romlanak látványosan. Kipróbáltuk mi is.
Június 30-án ismét megnyílt a főváros egyetlen Duna-parti szabadstrandja a Rómain, amely a budapestiek tömegközlekedéssel is elérhető Balaton-pótlója. A Batthyány térről induló HÉV-vel a Rómaifürdő megállónál célszerű leszállni, és rövid sétával közelíthető meg a part, aki pedig még kevesebbet gyalogolna, annak ott a Nánási út–Királyok útja vonalán közlekedő 34-es busz, amely a Göncz Árpád városközponti metrómegállótól megy Békásmegyerig, és a Szent János vagy a Szamos utcai megállói esnek legközelebb a Plázshoz.
2019-ben lehetett újra legálisan is lehet fürödni a folyóban, bár akkor még csak egy napig, 2021 óta azonban minden nyáron megnyílik a dunai strand. A vízminőséget folyamatosan ellenőrzik, egy nagy táblára kiírják az UV-sugárzás mértékét és a vízhőmérsékletet. Van vízimentő-szolgálat, ingyenes ivókút, öltözőfülkék, kerékpártároló, és lehetőség van mosdó-, pelenkázó- és zuhanyzóhasználatra is. Mindez Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának szervezésében. A nyitvatartás második vasárnapján mi is kilátogattunk – a strand közvetlenül a Fellini és Nap bácsi büféi után található, mintegy kétszáz méter hosszan. A bóják és a kötelek nagyjából 120 centis vízmélységig engedik be a fürdőzőket – aki úszni szeretne, annak nincs egyszerű dolga. Igaz, a folyó veszélyes is lehet, nem árt az óvatosság. Nem versenyuszoda tehát, és nem is a Balaton. A folyó mindig más, éppen ettől izgalmas. A sodrás, a folyamatos mozgás teszi különlegessé a Római-part strandját is – ott áztathatjuk magunkat, ahol korábban hosszú évtizedeken át tilos volt, így újra közel kerülhetünk a Dunához. Egy fürdőzés után máris más szemmel nézünk a folyóra, amely addig talán csak a belvárosi szakasz szürkészöld vizét, a turista- és kirándulóhajókat, vagy épp a hidakon való kényszerű átkelést jelentette.
Nem örülhetünk feltétlenül a 35 Celsiusfok feletti hőmérsékletnek, hiszen a júliusi kánikula ismét azt jelzi előre, hogy évről évre egyre hosszabban tart majd a hőhullám, de ha már tűz a nap, kevés jobb hűsítőt találunk a Dunánál. Mindez a Római-part bohém légkörével kiegészülve gyorsan elfeledtetheti velünk a Balatont. Ahogyan az esetleges költségek is – hiszen bár itt is fővárosi árakra kell készülnünk, a magyar tenger drasztikus drágulása miatt egy dunai kalandot a balatoni utazás töredékéből ki tudunk hozni.
A fővárosi fürdőélet feltámasztása a hagyományok szempontjából sem elhanyagolható. Budapesten tradíciója van a Dunában fürdésnek, de sok galibát okozott az elmúlt évszázadban is: a délutánonként megjelenő politikai napilap, az Ujság arról írt 1928. július 28-án, szombaton, hogy „rendőrök lepték el a Római-parton levő csónakházak vidékét és kíméletlenül leigazolták azokat az evezősöket, akik evezős-trikó nélkül »csupán« evezős-nadrágban merészkedtek a Duna partján, vagy a csónakokban mutatkozni. (…) Fel kell világosítanom az illetékes hatóságokat arról, hogy ezzel az eljárásukkal nagy tévedésben vannak. Az evezősöknél ne keressenek erkölcstelen öltözéket, mert ennél a sportnál úgy a nők, mint a férfiak teljesen sportszerűen öltözködnek. Az evezés nagy izommunkát igényel, úgyszintén nem gyerekjáték a súlyos csónakokat a csónakházból a partra kivinni. Teljesen érthetetlen tehát, hogy miért kell ehhez a nehéz munkához a férfiaknak feltétlenül trikót is felvenni? Minden magyarázat nélkül is természetes, hogy egy felső-trikó nélküli evezős nem szeméremsértő látvány, legfőképpen pedig nem a Dunán és a csónakházak környékén.” Ráadásul nem csak az evezősöket zaklatták: „szombaton láttam először a Római-fürdő környékén a motorcsónakos rendőröket, akik arra vigyáznak, hogy a Dunában senki ne fürödhessen. Most vasárnaptól kezdve állítólag Budapesttől egészen Horányig mennek fel majd a vízirendőrök és az egész vonalon tilos lesz a fürdés. Ezt az intézkedést sem tudjuk megérteni” – írta a cikk szerzője, Krassó Zoltán. Akkoriban még volt hatása egy-egy újságcikknek: egy hét múlva már arról számolhattak be, hogy a Magyar Szabadevezősök Egyesülete (MSZE) a cikk nyomán közbenjárt a rendőrségnél az evezősök érdekében, és sikerült eredményeket elérnie. „Szabad tehát újból felső trikó nélkül evezni és a klubházak előtt, valamint feljebb, a szabad Dunában, az el nem tiltott területeken ismét fürödhetnek a túraevezősök” – írták meg a jó hírt. Eközben a Pesti Hírlapban arról cikkeztek, hogy a Duna mellett, „közel a romokhoz máról-holnapra olyan fürdőélet támadt, amely színességben és mozgalmasságban vetekszik világhírű tengeri fürdők fantasztikus képével. A népnyelv római partnak keresztelte el a Dunának ezt a részét, amely az újpesti vasúti hídtól északra húzódik el majdnem két kilométeres távolságban. (...) Eleinte csak egy-két elszántabb kiránduló és boldog csónaktulajdonos látogatta ezt a helyet, de ma forgalmasabb ünnepnapokon tízezrével zarándokol ide a tömeg.”
Visszatérve a jelenbe: ha tízezrek nincsenek is, egy átlagos hétköznapon is megtelik a part. Fürdés után nekiindulunk, hogy az éhségünket csillapítsuk. A Plázson sem enni-, sem innivalót nem vehetünk, de a Rómain rengeteg hely tart nyitva a szezonban a romkocsmától a lángosozón át a kézműves fagyizóig. Sőt, ettől az évtől minőségi ugrás is bekövetkezett a talán legnagyobb forgalmú hely, az 1983 óta üzemelő Evezős Sörkert teraszán: új külsőt és székeket-asztalokat kapott a hatalmas tér. Az étlapon továbbra is szerepelnek a régi kedvencek – kiváló minőségű alapanyagokból készítik őket –, és vannak újak is, így aki hekkre vágyik, az sem csalódik, de akár tempurás garnélát, fekete hamburgert, desszertként pedig a klasszikus palacsinta mellett túrógombócot vagy császármorzsát is rendelhet, házi baracklekvárral. Mi egy klasszikusat és egy újat próbáltunk: jókora hekk és Evezős halkosár – utóbbiban édes- és hasábburgonya, többféle hal és egy házi szósz is megtalálható. Kilencezer forintot kellett fizetnünk, amikor a nevünket bemondták a hangosbemondóban – ez a balatoni árakhoz képest valóban szerénynek mondható.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/29. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg július 21-én.
