Meglehetősen nagy csend fogadta az Európai Parlamentben Nicolas Schmit munkaügyi és szociális jogokért felelős biztos azon kijelentését, amely arról szólt, hogy idén már körülbelül 5 millió gyermek halt bele a szegénységbe. S ha még ez nem lenne elég, ugyanez más szavakkal: azon az egyetlen napon, amikor ez elhangzott, 11 ezer gyermek halt éhen. Mindez október 17-én hétfőn, a szegénység felszámolásának nemzetközi napján történt.
A száraz tények arról szólnak, hogy az ENSZ adatai szerint több mint 700 millió ember, a világ népességének 10 százaléka még mindig rendkívüli szegénységben él. Ami az Európai Uniót illeti, az Eurostat adatai alapján 2021-ben a becslések szerint 95,4 millió embert fenyegetett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye, ez a teljes népesség 21,7 százalékának felel meg. Magyarországon ennél valamivel jobb a helyzet, 19 százalék körüli ez az érték. A legjobban a csehek állnak, ahol a lakosság 10,7 százaléka van kitéve az elszegényedésnek.
És bár az adatok 2016 és 2018 között javulást mutattak az elégtelen jövedelemhez köthető relatív szegénységben élők számát illetően, 2019-ben és 2020-ban ismét romlottak a számok, s ebben már látszik a koronavírus-miatti gazdasági visszaesés. Arról viszont nincsenek még pontos adatok, hogy a háború, illetve az energiaár-emelkedések és az infláció, sőt, az éghajlatváltozás milyen hatással lesznek a szegénységre.
Schmit biztos arról is beszélt és elfogadhatatlannak nevezte, hogy 10 munkavállalóból egy ugyancsak szegénységben él, tehát hiába van munkából származó rendszeres jövedelme, mégsem képes biztosítani a tisztességes megélhetését.
Az EU-nak vannak céljai ezen a téren: valamennyi tagállam kötelezettséget vállalt arra, hogy az EU 2030-as szociális céljaival összhangban legalább 15 millió fővel csökkenti a szegénység által veszélyeztetett emberek számát, közülük legalább ötmilliónak gyermeknek kell lennie.
A veszélyeztetettek köre tulajdonképpen folyamatosan nő. Például a fiatalok, a 16-29 évesek körében nagyobb a szegénység kockázata, s gyakrabban szembesülnek bizonytalan helyzettel és a lakhatás hiányával. Az idős férfiak helyzete javult, de az idősebb nők lényegesen nagyobb szegénységi kockázattal néznek szembe, olyannyira, hogy ez az egész idősgeneráció életminőségét lerontja. Ugyancsak magasabb kockázatú csoportba tartoznak általánosságban véve a nők, különösen, ha egyedülálló szülők, fogyatékossággal rendelkeznek, vagy bevándorló hátterűek. A nők esetében a szegénység kockázata magasabb azokban az ágatokban is, ahol alacsonyabbak a bérek, viszont a nők felülreprezentáltak ezekben a munkakörökben.
Arról nem is beszélve, hogy számos esetben a szegénységnek kitettek emberi joga, munkával kapcsolatos joga sokkal nagyobb eséllyel sérül meg. A gyermekmunka, a kényszermunka és az embercsempészet egyaránt szorosan összefügg a szegénységgel.
A hozzászólók közül Cindy Franssen néppárti képviselő azt mondta, hogy a helyzet folyamatosan romlik és a szegénység már a középosztályt is érinti. Ezért szerinte a strukturális okokkal szemben kell fellépni, az EU-t ellenállóbbá kell tenni az ilyen kihívásokkal szemben, mert az unióhoz „nem illik, a szegénység, a szegénység múzeumba való”. A francia Dominique Bilde, EU-szkeptikus képviselő szerint honfitársai az otthonaikban már a poklot tapasztalják, Európa „nyomorúságra és hidegre” ítélte saját jövőjét. Úgy véli, hogy az orosz gáztól való függetlenedés, a szélenergia erőltetése, a zöldítés nagyon sokba kerül. A szélsőbal is bírálatot fogalmazott meg, a szintén francia Leila Chaibi két zacskó, ugyanolyan spagettit hozott, majd arról beszélt, hogy a két termék között 21 százalék a különbség, mert ennyit nőtt az ára egy év alatt ennek a terméknek.
A vitában felszólalt Járóka Lívia fideszes EP-képviselő, aki a bizottság és a tagállamok figyelmébe ajánlotta azokat a magyar intézkedéseket, amelyeknek köszönhetően a súlyos anyagi szegénységben élők számát Magyarországon 27,8 százalékról 8 százalékra, a roma népesség arányában pedig 78 százalékról 31 százaléka csökkent az elmúlt tíz évben. A roma származású politikus példaként említette a családi otthonteremtési támogatásokat, a hároméves kortól kötelező óvodai oktatást, vagy a sokgyermekes anyák, illetve 25 év alatti fiatalok személyi jövedelemadó-mentességét. – Kérem az Európai Bizottságot és a tagállamokat, mindezen gyakorlatokat fogadják meg és építsék be stratégiáikba, hogy valóban sikeres legyen Európa szegénység elleni küzdelme – jelentette ki a képviselő.
Ugyanakkor európai szinten azért is nehéz kezelni ezt a problémát, mert a szabályozható és finanszírozható területek, intézkedések közösségi hatáskörbe tartoznak. De van ezek alól néhány kivétel, ahol már létezik is uniós jogszabály, vagy európai forrás. Ide tartozik elsőként a nemrégiben elfogadott – éppen ezért a hatását még nem érezhetjük – tisztességes megélhetést nyújtó európai minimálbér-szabályozás. Ez nem rögzít általános minimumösszeget, de azt előírja, hogy az adott tagállam körülményei között a fizetésnek garantálnia kell a tisztességes életkörülményeket. Szintén új dolog, de már létezik az Európai Gyermekgarancia-program, amelynek célja, hogy a rászoruló gyermekek támogatásával megtörje a generációk közötti szegénység ördögi körét. Egy tanácsi ajánlás pedig a megfelelő minimumjövedelemről szól, amely a legrászorultabbak segélyezését és munkához juttatását részletezi.
– Ez nem a sors. Ez elkerülhető lenne. Az EU-nak élen kell járnia egy igazságos és fenntartható világgazdaság felépítésében, amely felszámolja a szegénységet – jelölte ki az utat beszéde végén Nicolas Schmit.
