Nem változtatott a jegybanki alapkamaton a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa (MT), így az a következő döntésig továbbra is 6,75 százalékon áll. A keddi az első olyan eset tavaly május óta, hogy az MNB nem élt a kamatcsökkentés lehetőségével – az elmúlt 15 hónapban 18 százalékról fokozatosan húzták le a kamatot. Virág Barnabás, a jegybank alelnöke mindezt azzal magyarázta, hogy óvatosnak kell lenniük, mert az elmúlt évek inflációja úgymond „hosszú árnyékot vet” a magyar gazdaságra. A MT értékelése szerint az inflációs hajlam továbbra is érzékelhető a gazdaságban, a cégeknél azt tapasztják, hogy ha lehetőségük nyílik rá, akkor azonnal emelik az áraikat. A lakosság inflációs érzete jelenleg 6-8 százalék, szemben a júliusban mért 4,1 százalékos tényinflációval, a két tényező miatt a jövőben is szigorú és óvatos monetáris politikára van szükség.
A jegybank ugyanakkor júliusban lassabb pénzromlásra számított – mint ismeretes, ekkorra 4,1 százalékra emelkedett az infláció, s néhány élelmiszer jelenősen megdrágult. Az MNB a kötelező akciók eltörlésének tudja be az infláció emelkedését. Arra számítanak ugyanakkor, hogy az augusztusi, szeptemberi 12 havi árindex is 4 százalék alatt marad, vagyis a mutató visszatér a jegybank 2-4 százalékos úgynevezett tolerancia sávjába. A drágulás tartós csökkentésére a jegybank 2025 első negyedéve után számít, ekkor térhet majd vissza a mutató az évi 3 százalékos inflációs cél alá – mondta Virág Barnabás. A jegybank vezetői arra számítanak, hogy az idén még egy, esetleg két kamatcsökkentés jöhet, amelynek mértéke egyenként 0,25 százalék lesz. Így az év végére 6,5 esetleg 6,25 százalékra csökkenhet az irányadó kamat.
A jegybank értékelése szerint a második negyedévben megállt a magyar gazdaság kilábalása a tavalyi recesszióból, hisz negyedéves alapon 0,2 százalékkal csökkent a GDP a KSH adatai szerint. A jegybank szerint a gazdasági növekedés kulcsa az üzleti bizalom helyreállítása, az, hogy végre meginduljanak a beruházások. Ehhez a gazdaságpolitika minden ágának kiegyensúlyozottságra, stabilitásra kell törekednie.
Ide tartozik, hogy Matolcsy György MNB elnöki mandátuma jövő márciusban lejár, s egyelőre senkinek nincs halvány sejtelme sem arról, ki lesz az udódja Orbán Viktor egykori bizalmasának, aki az utóbbi pár évben – lényegében nagy Márton fölemelkedésével – súlyát és befolyását tekintve háttérbe szorult. Matolcsy ezzel párhuzamosan elkezdte élesen bírálni a kormány pénzügy- és gazdaságpolitikáját, leginkább azon elveket hangoztatva, amelyeket korábban már független elemzők is jeleztek. A konfliktus előzményéhez tartozik, hogy Nagy Márton, a jegybankelnök korábbi közvetlen munkatársa, 2020-ban lemondott az MNB-alelnöki pozícióról. Ez sokakat váratlanul ért. ám Nagy előbb Orbán Viktor gazdasági tanácsadója, majd minisztere, végül az egyik csúcsminisztere lett. Ebben a minőségében pedig nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy bírálja a jegybank vezetését, de Matolcsy Györgyöt sem kell félteni, ő is igen gyakran illeti súlyos szavakkal a Nagy-féle gazdaságpolitikát. A jegybankelnök idén a Budapesti Értéktőzsde díjátadóján pedig egyenesen azt mondta: „Ki kellett tennünk a jegybankból Nagy Mártont, mert ahogy a miniszterelnöknek elmondtam, jelentős szakmai hibákat vétett, elfogadhatatlan volt a vezetési stílusa, és a jegybank érdekeivel ellentétes működést is mutatott.” Valójában a kormány, elsősorban Nagy Márton és az MNB között meglehetősen komoly vita folyik arról, hogy miként kellene kezelni a válságot: a miniszter a fogyasztás felpörgetésére esküszik, még ha az istennek sem jön össze, Matolcsy pedig sokkal inkább az inflációt próbálná letörni, akár azon az áron is, hogy a hitelpiac lassabban tér magához.
Mindenesetre áprilisban – egy munkaebéd keretében – Matolcsy György és Nagy Márton áttekintette az ország gazdasági helyzetét és a gazdaságpolitika aktuális feladatait. A látványos találkozón (képünkön) a felek egyetértettek abban, hogy nemzetgazdasági érdek az alacsony infláció megőrzése, valamint – az egyensúly helyreállítása mellett – a fenntartható növekedés újraindítása. Közös álláspont volt, hogy a hazai növekedés magasabb fokozatba kapcsolása érdekében tovább kell erősíteni Magyarország versenyképességét. Ez persze, hírverés és békülékenység ide vagy oda, nem hozott hosszabb távú eredményt.
Ezt érzékelte a szocialista Tóth Bertalan is, aki az ellentmondásos helyzetre a Facebookon reagált: bejegyzésében azt írta, hogy „szegény Matolcsy Györggyel, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elvileg független elnökével, úgy látszik, az Orbán-kormány minden gazdaságért felelős minisztere összeakasztja a bajuszt. Tavaly Varga Mihály pénzügyminiszterrel volt folyamatos pengeváltásban, most pedig Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter kritizálta azért, mert, mint mondta, az MNB »Küklopsz-üzemmódban« működik, semmi másra nem figyelnek, csak az inflációs céljukra”. A képviselő emlékeztet arra, hogy Nagy Márton hosszan sorolta a problémákat, többek között, hogy a jegybank nem támogatja kellő mértékben a kormány növekedési céljainak az elérését, nincs például célzott hitelösztönző programja. Tóth ezért azt kérdezte Matolcsy Györgytől: Küklopsz-üzemmódban működik-e a jegybank? Van-e lehetősége az MNB-nek célzott hitelösztönző programok indítására? A Költségvetési Tanács tagjaként mi a véleménye arról, hogy a kormány képtelen mind megtervezni, mind tartani a Tanács és az Országgyűlés által elfogadott költségvetést? Mi az álláspontja arról, hogy egyes állami beruházásokat ismételten el kellett halasztani, immáron 2027-ig? Végül: mit kellene tennie a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a gazdasági problémák kezelése érdekében?
Azt nem lehet tudni, Matolcsy György válaszol-e a baloldali politikusnak, mindenesetre egy dologban bizonyosan mindenki egyetért: fura fintora lenne a sorsnak, ha épp Nagy Márton követné őt az elnöki székben, amire van esély – az új elnök érkezése pedig akár alapjaiban is érintheti a jegybank kamat- és antiinflációs politikáját. Ez a bizonytalanság szakemberek szerint óvatosságra inti a vezető pénzügyi köröket.
