Nincs magyar gazdasági csoda
Fotó: Unsplash/Christian Dubovan

Hazánk 2010 és 2019 között elért gazdasági eredményei mindössze ahhoz voltak elegendők, hogy visszakapaszkodjunk a régiós középmezőnybe – derül ki az Eurostat adataiból. Az egy főre jutó GDP összegét tekintve nemcsak az uniós átlag, de a csehországi szint is elérhetetlennek látszik. Az igazi sikertörténetet a balti államok tudhatják magukénak.

Tizenöt év – ennyi kellett ahhoz, hogy Magyarország egy főre jutó GDP-je elérje az Európai Unióhoz velünk együtt, 2004-ben csatlakozó Csehország szintjét. Az Eurostat adatai szerint Magyarország e mutatót tekintve a közösséghez való csatlakozásunk évében a visegrádi országok között a második helyen állt fejenként 9500 euróval, míg egy cseh állampolgárra már akkor 12 800 eurónyi GDP jutott. Ekkor még Szlovákia 9300, Lengyelország jócskán lemaradva, 7300 eurós eredménnyel állt a régiós mezőny harmadik, illetve negyedik helyén. A szintén a 2004-es bővítési körben csatlakozó balti államok közül kettő, Lettország és Litvánia Lengyelország szintjén álltak, míg Észtország már ekkor 10 ezer euró per fős eredményt ért el.

Az unió statisztikai hivatalának adataiból jól látszik, hogy az európai integrációból gazdasági téren gyakorlatilag azonnal profitálni tudott lényegében mindegyik új tagállam – kivéve hazánkat: Szlovákia 2010-re 3200, a csehek 2400, a lengyelek pedig 2100 euróval tudták növelni az egy főre eső GDP-jüket. (Csehország: 15 200 euró/fő, plusz 19 százalék, Szlovákia: 12 500 euró/fő, plusz 34 százalék, Lengyelország: 9400 euró/fő, plusz 28 százalék). Eközben Magyarország mindössze 400 eurós, kevesebb mint 5 százalékos növekményt ért el, így az egy főre jutó GDP a második Orbán-kormány hivatalba lépésének évében 9900 euró volt. A balti államok az uniós csatlakozás utáni első hat évben a növekedési ütemet tekintve szintén lekörözték hazánkat. (Észtország: plusz 10 százalék, Litvánia: plusz 23 százalék, Lett-ország: plusz 16 százalék.)

gdp.jpg

A 2010-es kormányváltást követően a Matolcsy György által még gazdasági miniszterként meghirdetett unortodox gazdaságpolitika a termelékenység tekintetében maradt a gyurcsányi modellnél: óriási mértékű adókedvezményekkel és alacsonyan tartott munkabérekkel hazánkba csábítani a járműipari és technológiai cégek összeszerelőüzemeit, amelyek aztán a magyar GDP-adatokat szépítő profitjuk jelentős részét kiviszik az országból.

Lássuk, mire volt ez, valamint a kedvezőre forduló világgazdasági klíma elegendő a legutóbbi lezárt statisztikai évre, 2019-re: az Eurostat adatai szerint tavaly az egy főre eső magyar GDP 13 180 euró volt. Ezzel végre sikerült meghaladni a csehek uniós csatlakozáskori, tehát másfél évtizeddel korábbi szintjét, alulról súrolni Litvánia egy évvel korábbi és Észtország 2015-ös eredményét, valamint beérni a 2012-es Szlovákiát. Hogy van-e értelme magyar gazdasági csodáról beszélni a régiós és uniós versenyben, mutatják a számok: 2010 és 2019 közötti eredményeit összehasonlítva: ez idő alatt az egy főre jutó magyar GDP 3280 euróval, 33 százalékkal emelkedett, a csehek eredménye plusz 3300 euró (20 százalék), Szlovákiáé 3400 euró (27 százalék), Lengyelországé pedig 3600 euró (38 százalék). Észtország egy főre jutó GDP-jét eközben további 41 százalékkal tudta növelni, míg a lett és litván eredmény plusz 54, illetve 47 százalék.

Azaz Magyarország az egy főre vetített GDP-növekedést tekintve a visegrádi országok mezőnyében jól szerepelt, ám lemaradásunkat Csehországhoz és Szlovákiához mérten csak kis mértékben sikerült mérsékelni, miközben Lengyelország gyakorlatilag beért bennünket. Látszik az is, hogy a balti országok teljesen más növekedési pályán vannak. Az Eurostat adataiból kiderül, hogy bár mind a közép-európai régió és azon belül Magyarország, mind pedig a posztszovjet országok növekedési üteme lényegesen gyorsabb, mint az uniós átlag, felzárkózásról továbbra sem érdemes beszélni.

Az uniós statisztikai hivatal adatai szerint a közösség időközben csatlakozott országainak átlagában (EU28) az egy főre jutó GDP 2004-ben 24 400, 2010-ben 25 500 eurót tett ki, míg tavaly meghaladta a 28 600 eurót.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/36. számában jelent meg szeptember 4-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/36. számban? Itt megnézheti!