A tervezetthez képest három hónapos késéssel ugyan, de vasárnap megtartják a helyhatósági választásokat Romániában. A járvány árnyékában, hiszen ott is erősebb a második hullám, mint a tavaszi: tartósan napi ezer fölött van az új fertőzöttek száma, és negyven körüli a halálos áldozatoké. E sorok írásakor úgy tűnik, három napra hazaküldik a gyerekeket azokból az iskolákból, ahol szavazóköröket rendeznek be, de persze az órákat online meg kell tartani. A teremben pedig egyszerre csak egy szavazó tartózkodhat, így előre borítékolható a hosszú sor.
Magyar szempontból két város ígérkezik izgalmasnak: húsz év után magyar nemzetiségű polgármestere lehet Marosvásárhelynek, Székelyudvarhelyen pedig újra megmutatta a NER, milyen az, ha Budapest beleavatkozik egy kisváros életébe.
Nézzük először a frontvárost, Marosvásárhelyt, ahol Soós Zoltán négy éve 1600 szavazattal maradt alul azzal a Dorin Floreával szemben, aki összesen húsz év polgármesterkedés után most el sem indul. (Nem véletlenül, eléggé elhasználódott a hatalomban, több per és jogi eljárás folyik ellene). A helyi múzeum igazgatójaként dolgozó Soós elsőre még az RMDSZ színeiben próbálkozott, most már függetlenként, de úgy, hogy beállt mögé mindhárom magyar párt. A rendszerváltás után ő az első magyar jelölt, aki kampányában nem a nemzeti érzelmekre, hanem a korrupcióellenességre helyezte a hangsúlyt, és erőteljesen kommunikált a román választók felé is. Minden szórólapja kétnyelvű, és ez szimpatikus lehet a nemzetiségi kereteken túllátni képes románoknak is.
Borítékolható győzelme mégsem ennek, hanem a többségi nemzet megosztottságának köszönhető: az egyetlen magyaron kívül tizenkét (!) román jelölt indul, közülük három-néggyel lehet komolyan számolni, tehát a román szavazatok várhatóan megoszlanak az egyfordulós versenyben (a legutóbbi, immár kilencéves népszámlálás szerint egyébként a város 130 ezer lakosa között a magyarok aránya 45 százaléknyi). Arra is van esély, hogy a helyi RMDSZ elkopott régi gárdája is lecserélődik, mert a befutó helyekre csupa új arcot tettek.
Székelyudvarhelyen jó eséllyel újrázhat a regnáló polgármester, Gálfi Árpád, aki most a kétnyelvű Szabad Emberek Pártjának színeiben kénytelen indulni, ezért még Budapestről is románozzák. A történet nagyon magyar: Gálfi a Szász Jenő befolyása alatt lévő MPP és a Tőkés által favorizált EMNT közös jelöltjeként nyert négy éve, de aztán megsérthette a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjének üzleti érdekeit, mert egy puccs keretében kirakták az MPP-ből. Azóta ott ütik, ahol érik – miközben korábban nagy örömmel látogatták meg őt anyaországi politikusok, most panaszt tettek, hogy fotóik miért jelentek meg a négyéves polgármesteri tevékenységét összegző kiadványban. A Fidesz által birtokolt erdélyi médiában (amely ottani léptékben egy Kesmához hasonlatos konglomerátum) alig írják le a nevét, a maradék többi sajtó pedig az RMDSZ tulajdona, így igen erős ellenszélben kellett kampányolnia.
A magyar kormány nyílt beavatkozása egyébként Tőkésnek is feltűnt, aki helyretette az RMDSZ támogatására videóval buzdító miniszterelnök-helyettest. „Az idézett videóüzenetben Semjén Zsolt erdélyi származású édesanyjára is hivatkozik, az RMDSZ oldalán. Az én drága édesanyám és édesapám szintén erdélyi. Az ő fiukként én az EMNP jelöltjeire adom le szavazatomat. Mert hiszem azt, hogy a romániai magyaroknak nemcsak szavazni, hanem választani is joguk van” – írta.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/39. számában jelent meg szeptember 25-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/39. számban? Itt megnézheti!
