
A magyar Szent Korona-kutatás számára is újdonságot jelentő, bibliográfialiag ismeretlen nyomtatvány került az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) birtokába – olvasható az OSZK keddi közleményében. – Az 1681. december 9-e után, valószínűleg Bécsben kiadott dokumentum a Szent Korona negyedik soproni tartózkodásáról és Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia királyné koronázásáról tudósít.
A rendekkel való újabb kiegyezés szimbolikus lezárásaként I. Lipót király (uralkodott 1658-1705) harmadik feleségét, 1681. december 9-én koronázták magyar királynévá, amely az akkor már közel fél éve tartó országgyűlés méltó lezárása volt. A témával eddigi ismereteink szerint két írás foglalkozott, amelyeknek a Habsburg-udvar titkára, Johannes Probst a szerzője, s mindegyik 1682-ben, Bécsben íródott.
Ezekből kiderül, hogy a koronázás megszervezése komoly nézeteltérést okozott a magyar főpapok között, akik nem tudtak megegyezni az egyházi ceremónia lebonyolításával kapcsolatban. Egy nemrég felfedezett levél tanúsága szerint ezen vita elsimítására küldték az udvari titkárt. Probst tudósításából világossá válik, hogy a vita legfőbb oka a már idős esztergomi érsek, Szelepcsényi György mozgásképtelensége volt, emiatt a szertartás menetén változtatni kellett.
„Ti ezzel a Koronával mostantól kezdve egyetlen véretekből származó királyt sem fogtok megkoronázni" | Magyar Hang
A magyar történelem egyik legviharosabb időszakában kellett helytállnia. A neki tulajdonított baljós prófécia a mai napig elkíséri: ötszáz éve született és negyven évesen, 1559 szeptember közepén hunyt el az utolsó magyar származású király, Szapolyai János felesége, Jagelló Izabella.
A Központi Antikvárium árverésén vásárolt nyomtatvány 13 pontba szedve ismerteti a Szent Korona bevonulásának menetét, majd 26-ban a királyné megkoronázásának ceremóniáját.
A tartalmi hungarikum mind a magyar koronázás- és parlamentarizmuskutatás, mind a hazai historiográfia és könyvtörténet szempontjából kiemelkedő fontossággal bír, jelentőségét ráadásul tovább növeli, hogy a 16–17. századi magyar koronázásokról viszonylag kevés egykorú, vagy közel egykorú önálló kiadvány jelent meg.