Nagyszüleimtől örököltem egy antik cigánykártyapaklit, ami már annyira ütött-kopott, hogy alig látni a rajzait, a rajta lévő üzeneteket. Soha nem esett szó arról, hogy kitől és miért került a családunkhoz, de a rongyos lapokat számtalanszor kivethették. Furcsa elképzelni, hogy tatám, aki mindig két lábbal állt a földön, és istenfélő katolikus nagyim esténként asztalhoz ült, és a lapoktól várt biztató választ a jövőjükkel kapcsolatban.
Még a monarchia idejéből származhat a pakli, legalábbis a négynyelvű – magyar, német, horvát és valószínűleg a ruszinok miatt cirill betűs – felirat erre utal. A rajzokon a korabeli Magyarország elevenedik meg, mintha Jókai darutollas kalapot és zsinóros-sujtásos ruhát viselő hőseitől várhatnánk iránymutatást. Talán kézzel készíthették, mégsem bírhat nagy értékkel, hasonlókat ugyanis többen hirdetnek pár tízezer forintért a különböző online piactereken.
A kártyajóslás sok évszázados múltra tekint vissza: például Napóleon egyik kegyence, Madame Lenormand 36 lapos vetőkártyával jósolta meg a császárnak a dicső és a sötét jövőt is. A németeknél és az angoloknál a XVIII–XIX. században alakult ki az egyes lapokat illetően más és más jelentéstartalmat hordozó jóskártya. A cigánykártya Indiából ered, de a legenda szerint egy Bijou nevű jósnő hagyatékában talált pakliból választották ki a ma ismert 36 lapot. Feltehetőleg a XV. században jelent meg hazánkban, az 1700-as évektől pedig már nyomtatásban is lehetett kapni. A lapok ábrázolásai folyamatosan változtak, a mai formáját az 1920-as években, a Piatnik kártyagyárban nyerte el.
Véletlen öröm, vígság, gondolatok, hűség, hír – a cigánykártyákon szereplő témák és a rajta lévő kép a kivetés során a többi laptól függően nyer mindig értelmet. Szerelmet és átkot vetni – sokan erre használják a cigánykártyát. Akik viszont komolyabban forgatják, úgy tartják, determinál. Érdemes tehát óvatosan bánni vele.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/27. számában, az Időgép mellékletben jelent meg július 7-én.
