Saját magából, a mamelukjai által uralt parlamentből és sok felhergelt szavazójából csinált bohócot Orbán Viktor.
Koffein
Nem igazán látszik, hogy a megfigyelőállam kiépítésének fenyegetése megrendítené a társadalmat.
Ha ennyi és ennyi kórházigazgató kinevezését, illetve ennyi és ennyi intézményvezető megbízását vonták vissza, hogy hívják a belügyminisztert?
Az eutanázia-vita alkalmából a magyar nyilvánosság megmutatta a szebbik arcát. Valószínűleg nem pusztán nemeslelkűségből.
Tízből jó, ha egy ember tudja, hogy öt évvel ezelőtt szavazták meg a rabszolgatörvényt a parlamentben.
A miniszterelnök mert szerény célt kitűzni, és – ahogy máskor is – a saját maga által meghatározott feltételek alapján győztesnek tudja nyilvánítani magát.
A gond a kérlelhetetlenséggel van, a látszólagos kompromisszum-képtelenséggel. Azzal, hogy a kormány egy ideje képtelennek tűnik kormányon lévő európai szövetségeseket maga mellé gyűjteni.
Borsod, Nógrád, Békés, falu, község, szegény család? Kész, finis, ennyi volt, úgynevezett karriered ezennel véget ért.
A sikerben bízhatunk is, hiszen tudjuk: minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük…
Vajon mi akadályozza meg a külügyet egy egyértelmű igentől, vagy nemtől?
Miféle birodalmak vesznek most körül bennünket, amelyek temetésén szívesen részt venne a miniszterelnök? Netán az Európai Unió, amely ellen konzultációs papírok kitöltésével kellene szabadságharcot vívni?
Nem kell elfogadnunk a legszélsőségesebb eseteket is, ha úgy gondoljuk, bizonyos esetekben elfogadható a döntés.
Ünnepeljük és örüljünk az alapvető oktatási minimumnak, ami amúgy a mi hozzájárulásunk nélkül még csak össze se jönne.
Minden utazási kedvezmény jó hír, de az alacsony árak nem tudják örökre fügefalevélként elfedni a MÁV problémáit.
Őszintén szólva nem igazán értem a felhorgadást, hiszen Orbán Viktor korábbi tetteinek fényében semmi meglepő nincs mostani törekvéseiben. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ellenzéki ökröcskéknek!