Két forrás, két lapnak is azt szivárogtatta ki, hogy Orbán Viktor arról beszélt Kötcsén az ő el- és kitartott holdudvarának, hogy a szakpolitikai csatákat és a jövők versenyét meg kell nyerni, és akkor zsebben lesz a Fidesznek (és a KDNP-nek) a 2026-os választási győzelem.Ennek jelentőségét G. Fodor Gábor, a magát büszke Orbán-csapattagként jellemző elemző, világította meg, amikor az oktatás ügye kapcsán így beszélt egy interjúban Stefano Bottoni történésszel vitázva: „nem látom, hogy égne Budapest, nem látom a tíz- meg százezreket, akik az oktatásügy vagy a pedagóguskérdés miatt utcára vonulnának és nyomást helyeznének a kormányra”.
GFG 2023-as szavai alávalóan cinikusak, viszont tökéletesen bemutatják a rendszer gondolkodását: ők csak akkor cselekszenek, ha erre kényszeríti őket valaki, vagy valami. Amolyan mellékszálként jegyzem csak meg, hogy a cselekvés szabadságát és a választás fontosságát hirdető valódi konzervatív politikafelfogástól ez a fajta korlátolt gondolkodás elképesztően távol áll, de ezt hagyjuk is, mert most történetesen „valaki” és „valami” is van, ami szakpolitikai nyomást helyez a kormányra.
A „valami” több tényezőből áll össze: először is abból a tizennégy évnyi lapításból, ami teljesen hétköznapi gyakorlata lett az Orbán kabinetnek. A fontos szakpolitikai kérdésekben igazi munkát szinte egy területen sem végeztek, legfeljebb kommunikációs szépségtapaszokkal operáltak, esetleg identitáspolitikai testnedvköpülésbe menekültek akkor, amikor az elmaradt kormányzati intézkedéseket kérte számon rajtuk az ellenzék, vagy a sajtó. A halogatásnak hála a nagy ellátórendszereink állapota tovább romlott, ráadásul az elhibázott gazdaságpolitikának köszönhetően nőni kezdett azoknak az állampolgároknak a száma, akik nem tudták a magánegészségügyet, vagy a magánoktatást megfizetni, ugyanakkor felismerték, hogy az orvos- és a tanárhiányos állami rendszerek nem képesek számukra megfelelő szolgáltatást nyújtani. És akkor az így összeálló „valamit” elkezdte tematizálni „valaki”. Mi sem árulkodóbb a Fidesz elnöke által megnyerni kívánt jövők versenyéről és a szakpolitikai csatákról, mint hogy azokba egy, a Fideszből kicsekkolt káder (Magyar Péter) kényszeríti a Fideszt épp úgy, annak idején a Fidesz tette ezt ellenzékből, lassan másfél évtizede. Orbán Viktornak azonban már jócskán a múltban ki kellett volna adnia a vezényszót a jövő elkezdésére ahhoz, hogy azt most valóban megnyerhesse. Viszont a kormányfő ezt nem tette meg, úgyhogy most egyszerre szembesül korábbi mulasztásaival és saját, régebbi fegyvereivel. De hát küzdjön csak, állítólag úgyis szereti az ilyesmit.
