Megmozdult a belpolitika Magyarországon Magyar Péter felbukkanásával, és ez rég elfelejtett manőverekre készteti a Fideszt. Például arra, hogy egyáltalán felmerüljön a gondolat, az állami televízió vitát szervezzen a választáson induló pártok politikusai között. Vagy arra, hogy Orbán Viktor útnak induljon, és tegnap például meglepő módon a Blikk szerkesztőségébe érkezzen meg, ahol már tíz éve nem járt. Az ország legnagyobb, még mindig nagy elérésű bulvárlapja meglehetősen sokat foglalkozik politikával, szorosan követi a Magyar Péterrel kapcsolatos eseményeket. Az olvasótábora pedig nyilvánvalóan nem kizárólag a Fidesz támogatóiból áll.
Itt jelent meg váratlanul a miniszterelnök. A szándéka egyértelműnek tűnik: hosszú idő után megpróbál nem kizárólag biztos követőtáborához szólni, hanem a bizonytalanokhoz, az elfordulókhoz, esetleg az ellenzéki szavazókhoz is.
Ez nem volt különösebben meglepő. Az már inkább, hogy a miniszterelnök ezt úgy gondolta megoldani, hogy előadja a miniszterelnököt, aki ott sem volt. A figurát – főleg Magyar Péter kapcsán – igen szelídre vette, a bölcs államférfi és egy elnéző nagyapa hangvétele keveredett a Magyarról szóló eszmefuttatásában. A miniszterelnök arról morfondírozott, hogy ki tudja, miből lesz a cserebogár, valamint kijelentette azt is, hogy Magyarországon bárki „kipróbálhatja magát” a politikában. Jó, hogy hozzá nem tette: „Ugye, Péter fiam?”
Mindezeket az az Orbán Viktor mondta, akinek a pártja nadrágszíjak képét függesztette ki a lámpaoszlopokra azokban a megyei jogú városokban, ahol Magyar tömegrendezvényeket szervezett - azt a benyomást keltve, hogy a feltörekvő politikus nadrágszíjjal verte volna a volt házastársát, amit a volt feleség egyébként soha nem is állított.
– Nem szívesen mondok véleményt az emberekről, különösen olyanokról nem, akiket nem ismerek. Könnyű megbántani valakit, vagy igazságtalanságot elkövetni. Az biztos, hogy kicsit szokatlan, hogy az ember a saját feleségét lehallgatja és utána a vele való rögzített beszélgetést politikai célokra használja. De ez is több annál, mint amit mondani akartam – folytatta gálánsan Orbán Viktor. Szintén, mint aki ott sem volt. Sem abban a 14 évben, ami alatt fokozatosan felvásárolták és propagandahadsereggé építették át a magyar médiatáj döntő részét, sem akkor, amikor ez a propagandagépezet szakmányban tett ellenzéki politikusokról olyan állításokat, amelyekről később a bíróság előtt kiderült, hogy merő kitalációkról van szó. És mintha nem lett volna ott Orbán Viktor akkor sem, amikor ugyanez a gépezet teljes fegyverarzenáljával fordult a közéletben éppen csak felbukkant Magyar Péter irányába. Természetesen nem csak a médiumok, hanem a Fidesz politikusai is kivették részüket a szorgos ismételgetésből – mikor milyen üzenetet gondolt éppen csodafegyvernek a kommunikációs gépezet, amelyet a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter irányít.
Az korábban is jellemezte a miniszterelnököt, hogy nem feltétlenül szállt be mellszélességgel a Fidesz és a kormány által szervezett méltatlan kampányokba, ezt jórészt másokra hagyta. De az egész pályás letámadás után, amit Magyar ellen indítottak, túlságosan ordító a különbség. Úgy tűnt, Orbán Viktor úgy beszélt a Blikknek, mintha az Orbán-rendszer valójában nem az ő rendszere lenne. Nem hogy nem ő irányít, hanem gyakorlatilag köze sincs a fejleményekhez, azok csak történnek. Ő nem szólt bele, tulajdonképpen ott se volt.
