Két dologra jó a propaganda. Egyrészt sulykol, ezt ismerjük, gondoljunk csak a központból érkező üzenetek országos terítésére, másrészt elhallgat, ezt is ismerjük, csak kevésbé gondolunk bele, hogy ami a kormányzati nyilvánosságban nem ügy, az országosan is csak szórványosan válik azzá, ha egyáltalán. Az eredmény, hogy kétféle Magyarország – és világkép ütközik egymással, illetve hát nem ütközik, legalább ütközne, hanem létezik egymás mellett párhuzamosan.
Aki nem hiszi, nézzen csak rá a legfrissebb, a honi rekordinflációról készült felmérés adataira – a számokat az Idea intézet hozta nyilvánosságra. A kérdés, hogy mi az oka a forint kőkemény romlásának. Nos, nem meglepő, csak tanulságos, hogy a Fidesz szavazóinak mindössze 3 százaléka véli úgy, hogy az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikájában kell keresni az okokat (eltévedt báránykák), míg 65 százalékuk a brüsszeli szankciókat teszi felelőssé, további 15 százalék orrol az orosz–ukrán háborúra. Az ellenzék szimpatizánsai ugyanakkor 79 százalékban hibáztatják a kormányt, és csupán 3 százalékuk sejti az Oroszország elleni szankciókat a drágulások hátterében.
Amit ugyancsak tudtunk, de szomorú ily kézzelfogható jelenvalóként szemlélni, hogy az ezermilliárdokban mérhető kormányzati nyilvánosság meg sem próbál a sajátjain kívül másokhoz szólni. Szó nincs hát tájékoztatásról, bár ezt hazudják, szimpla propaganda folyik a csapból is, egyetlen célja pedig a Fidesz szavazótáborának politikai, kommunikációs táplálása.
Elköszönhetünk hát a következmények nélküli ország fogalmától. Vannak itt következmények, csak nem ott hatnak, ahol hatniuk kellene. Orbán Viktor pedig a történelem egyetlen kormányfője lehet, akinek így soha semmi rosszért nem kell felelősséget vállalnia, nevéhez pusztán a jó és pozitív fejleményeket kötik a követői. A fájdalmas valóság megmaradt nekünk, kisebbségben ragadt többségnek.
