Kapjatok már a fejetekhez! Történelmi időket élünk! Tessenek úgy gondolni ezekre a napokra, hogy majdan egykor azt fogja kérdezni a térden lovagló unoka: nagyi, te hol voltál, amikor megszűnt Magyarországon a vasúti közlekedés? És akkor hebeghettek, haboghattok, hogy hát izé, nem is figyeltem oda, meg hát ez természetes volt akkoriban, ilyen időket éltünk, mégis túléltük, és le kellett festeni a kerítést, meg közeledett a szüret, a kutyát állatorvoshoz, és kihagyhatatlan akció volt a Tescoban, ilyesmi, de higgyétek el, hogy inkább ne tudjátok meg, milyen egy ilyen metszőn hitetlenkedő unokatekintet.
Szóval egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az Európai Unió egyik tagállama. Ez a tagállam nagyon erős, nagyon büszke volt, de annyira, hogy nagyon erőssége, nagyon büszkesége még a Holdról is látható volt, kivéve, hogy azokban az időkben éppen senki sem tartózkodott a Holdon, noha a büszke és erős nemzet mindent megtett, hogy majd éppen az ő egyik fia jusson fel oda a valahányadik magánűretapban.
Teltek-múltak az erős és büszke hétköznapok, mígnem egyszer összeomlott a vasúti közlekedés. De ez nem csak úgy történt, mert voltak előjelek, például, hogy a vasúti közlekedés már évek óta az összeomlás állapotában leledzett, de mivel a nép ezt nem vette zokon, mert béke van, a migráció pedig kizárólag tömeges és békés, jó szándékú, rendes és tisztességes vendégmunkásokban ölt testet, továbbá Gyurcsány, illetve legalább kormányozni tudnak, plusz hat érem az olimpián, ami lehet akár hét vagy nyolc is, így hát maradt minden a régiben. Az emberek a menetrendet szórakoztató ponyvaregényként forgatták, és úgy voltak vele, hogy végül is unortodox szolgáltatás, mert, ha minden vonat össze-vissza közlekedik, vagy el sem indul, akkor nem lehet lekésni a járatokat, hiszen mindig lesz ott egy, amelyiknek már egy órája nem kéne ott lennie, vagy épp fel lehet pattani a tegnapról elmaradt pótlására. Meg amúgy is szerettek buszozni, úgy jobban nézegethető a büszke és erős és bármelyik másiknál szebb táj, no és a teli bőröndökkel végzett kardiót se vetették meg, mert épp testben józan paraszti ész.
Csakhogy arra senki sem számított, hogy az egyik Intercity gúnynevű szerelvény egy szép napon úgy siklik majd ki a sok-sok ráaggatott nemintercity függelékekkel egyetemben a büszke és erős főpályaudvar előszobájában, hogy csak na. És talán egy picit még az is meglepte a büszke és erős nemzetet, hogy mindeközben az összes többi vonat is csinálta, amit szokott, jött, de nem időben, ment, de nem addig, elindult, de csak papíron, ráadásul volt egy következő baleset is a büszke és erős ország egy másik, nem kevésbé büszke és erős részében, illetve az eladdig ezerszer körberöhögött klímaváltozás is begyűrűzött a birodalomba.
És akkor az erős és büszke ország megállt. Mondanám, hogy egy áldott pillanatra, lásd még: felnyílnak a szemek, de nem, hanem napokra, és becsukott szemmel, mert eztán se történt az égvilágon semmi, már azon kívül, hogy kiderült, hamarosan már nem csak a büszke és erős ország, hanem bárki szavazhat a büszke és erős kormánypártra, elegendő, ha úgy néz ki, hogy rájuk fog szavazni.
Itt a vége, fuss el véle, de most már tényleg aludjatok gyerekek, habár eddig is aludtatok.
