Nos.
Itt most eltelik a tíz klasszikus higgasztó másodperc, mert az ember, pláne, ha újságíró, pláne, ha újságot ír, ne véleményeskedjen felhorgadási nekibuzdulásból. Négy, három, kettő, egy, szóval nos, megnéztem Gyurcsány Ferenc friss interjúját a Telexen. Már majdnem úgy kezdtem a jegyzetet: azt szoktam mondani az újságíró hallgatóimnak, nézd meg, miként viselkedik egy politikus ellenzékben a médiával, és tudni fogod, milyen lenne, ha hatalomra kerülne, de észbe kaptam, hogy sokan majd Magyar Péterre asszociálnak, és olyankor általában vége a józan párbeszédnek, ráadásul a Tisza Párt alelnöke annyira friss szereplője közéletünknek, hogy valószínűleg saját magát is meglepte, ahogy viszonyult a sajtóhoz, mert ez ilyen, szokni kell, tapasztalni, tanulni, és vannak biztató jelek, de Gyurcsány Ferenc, érted, Gyurcsány Ferenc hány esztendeje is ott a politika csúcsán? Már amennyiben a honi parlamenti képviselőséget annak tekintjük. Plusz KISZ, MSZP, némi miniszterelnökösködés, pártelnökség, ilyesmi.
És nem, nem, és nem fogom idecitálni a Demokratikus Koalíció elnökének valamennyi a sajtó-, szólás- és véleményszabadság szempontjából borzalmas gondolatát, mondatát, tényleg, de tényleg semmi értelme cincálva, szálazva szerteszéjjel értelmezni, mivel az kiadna a honi nyilvánosság állapottyáról egy „ kibaszott könyvnyi” tanulmányt. Tehát, tesa, ahogy divatosan mondani szokás: big picture, aztat nézzed.
Gyurcsány Ferencet báncsák. A sajtó báncsa, mert a 444.hu szabadszájú publicisztikában ekézte az ellenzék egyik meghatározó figurájának választási eredményekre adott reakcióját. Máriám, segíts, hát hova jutott ez a világ? Hát miért nem tudjuk lelkesen együtt ünnepelni mi, újságírók, és ők, a DK politikusai, hogy Gyurcsány Ferenc csapata még soha nem volt se ilyen egységes, se ilyen határozott, se ilyen. Na, de most elkövetem én is a publicisták Gyurcsány-szerinti hibáját, mit hibáját, bűnét, hogy véleményt fogalmaznak meg. Márpedig a DK első embere úgy véli, nem ez a sajtó feladata, hanem hogy szikár információkat osszon meg szikáran a közönséggel. Én balga meg tanórákon át oktatom szegény félrevezetett hallgatókat a publicisztika műfajáról.
Gyurcsány Ferenc szerint egyébként a korrekt interjú, ahol a zsurnaliszta és az alany partneri viszonyban van, mert az nagyon nem egészséges, ha az újságíró irányítja a beszélgetést. Én a MÚOSZ-suli interjúról szóló első foglalkozásán: mindig az újságíró irányít.
Mit rontok el?
Fenébe, ha már itt lóg a média szempontjából költői kérdés: mit rontok el? Például, hogy fogadkoztam az elején, aztán elkezdtem szétszálazni a nagyképet. Leállok. Csak még egyet. Muszáj. A DK elnöke sérelmezi, hogy ő, mint pártvezető, nem jelentethet meg véleménycikkeket csak úgy, mivel az ő véleménye, hisz ő vezető, megítélése alapján többet nyom a lantba, mint.
Hát, őőőőő, izééééé, nem. Egy politikus nem jelentethet meg saját írásokat csak úgy. Mi több, ott már nagyon nagy baj van, ha megteheti. Feketeöves verzió, amikor már nem is ő írja a csak úgy megjelentethető saját véleményét.
Feleim, higgyétek el, hogy az a maradék kis független média nagyon, de nagyon fontos. Nekünk is, nyilván, de nektek is.
Ja, igen, és épp a múlt héten írtam meg, hogy Gyurcsány Ferencnek nem kell lemondani. Ilyen ez.
