Vita ugyan nem sok volt az európai parlamenti listavezetők állami televízióban szervezett vitáján, de az M1 törzsközönségének egy része valószínűleg heveny szívszélhűdést kapott a meglepetéstől, amikor az ellenzéki politikai vezetőket hallgatta. Mégiscsak olyan dolgokról hallhattak a legkülönbözőbb ellenzéki pártok vezető politikusaitól élő adásban két óra hosszán keresztül, mint Mészáros Lőrinc mesés gazdagodása, vagy a miniszterelnök vejének üzleti ügyei, amelyekről a kormánypárt által uralt állami és magánmédiumokban még akkor sem esett szó, amikor kiderült, hogy Mészáros Lőrinc már egyes kormánytagok szerint is túl nagy luxusjachtokon utazgat.
De hallhattak olyan problémákról is, amelyeket a saját szemükkel is látnak, ezeknek a médiumoknak a tartalmaiból azonban csodálatos módon azt szűrhetik le, hogy ezek a problémák nem is léteznek: ilyen például a fiatal és képzett munkavállalók tömeges elvándorlása, a külföldi vendégmunkások alkalmazásának munkaerőpiaci és társadalmi kockázatai, az akkumulátorgyárak tömeges telepítésének hátrányai, a magyar mezőgazdaság versenyképességi problémái vagy a lakhatási válság.
Sőt, ezen a csatornán már önmagában az is újdonságnak számított, hogy a választás nem a jó és a gonosz mesebeli küzdelme, ahol az állami csatorna a jókkal tart, hanem kiderült, hogy választásokon számos politikai párt indul el, programokkal, amelyeket joguk lenne megismerti az adófizetők pénzéből működtetett televízióban – nem csak egy estén, hanem a választási kampány teljes időtartama alatt, és hírközlés címén nem kizárólag az ő pocskondiázásuk és a Fidesz dicsőítése zajlik. Ekkor hívhatnánk az állami televíziót köztelevíziónak.
Érdekes kérdés, hogy miért ment bele az állami televízió a Magyar Péter által követelt vita megrendezésébe. Talán úgy gondolhatták, hogy valamilyen módon a Tisza Párt fog rosszul kijönni a helyzetből, esetleg botrányra számítottak, vagy arra, hogy több ellenzéki vezető, vagy a vitát követelő Magyar nem jön el, netán a bejutási küszöb körül ingadozó kisebb pártokat szerették volna „megemelni”, hátha a bizonytalanok feléjük fordulnak inkább, és nem erősítik tovább a Tisza Pártot. Azt sajnos a legnagyobb jóindulattal sem lehetne feltételezni, hogy az M1-en azért szerveztek választási vitát, mert egyébként ez a dolgok normális menete minden magára valamit adó demokráciában. Akkor ugyanis nem lett volna szükség 14 évre, hogy összetrombitálják a listavezetőket bármelyik azóta megtartott választás előtt.
A rendezvény az egy politikusra jutó csekély időkeret és a három, nagyon általánosan meghatározott téma miatt – nyilvánvalóan nem emlékeztetett vitára, pár perces bemutatkozási lehetőségnek lehetett tekinteni.
Sokan még biztosan emlékeznek a 2018-as parlamenti választásra, amikor összesen öt percet kaptak a listát állító pártok a programjuk bemutatására az állami tévében. A műsorvezetők már akkor is képesek voltak arra a mutatványra, hogy legalább ebben az öt percben elfogulatlanul hallgassanak. Ez az öt perc nőtt most nyolc percre. Hosszú még az út a demokráciáig.
