Mintegy 60, többségében kis tanulói létszámmal működő iskolát zárna be a kormány – írta meg nemrég kormányzati forrására hivatkozva a hvg.hu. Mivel az iskolabezárás szó „negatív érzéseket” vált ki a választókban, a kormány „racionalizálás” vagy „struktúraátalakítás” címen tálalná az intézkedést. A Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterlenökséget vezető miniszter is kitért arra, hogy valóban szükség lehet struktúraátalakításra, csak éppen ez politikailag érzékeny kérdés. Nem csoda: az egykor ellenzékben lévő Fidesz posta-és iskolabezárató Gyurcsány Ferencről szóló tirádái talán még a rövid emlékezetű választók memórájába is beleégtek, miközben most a Fidesz kormányon ugyanezeket a dolgokat tenné és teszi meg. Postákkal kezdi, és iskolákkal folytatná.
Felvetődik persze a kérdés, hogy vajon mennyire tekinthető hitelesnek egy olyan politikai erő, amely gránitszilárdan állít valamit, majd néhány év múlva annak tökéletes ellenkezőjét – de a magyar választóknak valószínűleg nincsenek olyan luxuselvárásai, mint a minimális hitelesség. Az igazán húsbavágó probléma talán nem is ez, inkább az, hogy a szakmai kérdések is gyakran bekerülnek a politikai mezőbe, és hogy a jogalkotás őrült tempóban, kevés egyeztetés mellett zajlik. Egy ügyvéd jegyezte meg egyszer, hogy igazán jó lenne, ha az új jogszabályok nem úgy bukkannának fel, mint az új Iphone: egy reggel kinyitjuk a szemünket, és már kapható a legfrissebb verzió. A rajtaütésszerű jogalkotás a polgárok életének érzékeny területein is jellemző – kisvállalkozók, a gyermeküket iskolába írató szülők, szülésre készülő nők és családjuk szembesültek az elmúlt években azzal, hogy megfelelő felkészülési idő nélkül kellett alkalmazkodniuk a statáriális jellegű törvénykezéshez.
Közben az iskolarendszer racionalizálásával kapcsolatban is vannak működő példák – önkormányzatok, amelyeknek egykori iskolafenntartóként világraszóló botrány nélkül sikerült a mutatvány, külföldi oktatási rendszerek, ahol már meglépett hasonló struktúraátalakítást a kormány – és vannak oktatással foglalkozó szakemberek, akik nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de korábban is beszéltek már arról, hogy jobban kellene gazdálkodni az oktatásban az erőforrásokkal, ami átalakítással, akár egyes iskolák bezárásával is járhat.
De ha az iskolabezárások is az elmúlt években megszokott szellemben zajlanak majd, akkor nehéz lesz oktatásszervezési kérdésekről vitatkozni, mert a helyzet – a kormány szavaival – „negatív érzéseket” fog kiváltani a választókból. Kevésbé köntörfalazó megfogalmazásban: nagyon-nagyon fájni fog. A sajtó is a felpaprikázott lakosság és az önkormányzatok panaszait hallgatja majd napszámban, amiben semmi meglepő nem lesz: itt ugyanis emberekről van szó, nem az új Iphone-ról.
