Mint Barabási Albert-László Behálózva című könyvében megírta, többször több helyen többeknek is elmesélte, hogy amikor egy dolgos nap után hazatér, bekapcsolja a számítógépét, és rákeres önmagára, majd megtekinti a biztonsági kamerák legfrissebb felvételeit, amint hazafelé tart az utcán, a metrólejáróban, betér a bevásárlóközpontba, végül átvág a háza előtti téren. A világhírű magyar tudós mindig elcsodálkozott, hogy beszélgetőtársai egyetlen alkalommal sem kételkedtek a szavaiban, holott ilyen komplex rendszerek tán még ma sem léteznek. Akkoriban (10-15 évvel ezelőtt) az arcfelismerő programok még meglehetősen kezdetlegesek voltak, és az egész városokat átszővő kamerahálózatokról meg azok teljeskörű összekapcsolásáról csak a thriller-írók fantáziáltak. Az emberek mégis mindenhatónak gondolták a modern technikát.
Hogy a digitalizáció és az internet mennyire áthatja a mindennapjainkat (és hogy ennek mennyire tudatában vagyunk), arról egy kevésbé tudományos, de jóval korábbi mozi is tanúskodik. Valószínűleg mindenki ismeri A hálózat csapdájában című filmet, amelyet 1995-ben mutattak be, s amelyben a Sandra Bullock által alakított hősnőt pillanatok alatt megfosztják a létét és kilétét bizonyító minden adatától. – A jogosítványa. A hitelkártyája. A bankszámlája. A személyazonossága. TÖRÖLVE – mondja a rosszfiú. Mindezt a film alkotói (meg persze a nézők milliói) valós lehetőségnek gondolták már 30 évvel ezelőtt is.
Ehhez képest érdekes, hogy három évtizeddel később egy ügyész és főnöke, a legfőbb ügyész is azt állítja, hogy a Schadl–Völner-ügy nyomozati anyagaiból lehetetlenség kiemelni dokumentumokat, törölni adatokat vagy neveket. Ezt valószínűleg az a bizonyos újszülött sem hiszi el, akinek pedig minden vicc új. Különösen hiteltelen az állítás annak fényében, hogy nemcsak a technika sokkal fejlettebb és a digitalizáció sokkal kiterjedtebb, mint harminc esztendeje volt, de a Fidesz-kormányok immár negyedik ciklusukban dolgoznak rendületlenül azon, hogy a hatalmi ellensúlyokat felszámolják, illetve hogy az elvileg kormányfüggetlen intézményeket saját vazallusaikkal töltsék fel. Ennek ismeretében ma senki sem hiheti, hogy a hatalom csúcsain ülő vezetők ne befolyásolhatnának bármit ebben az országban, beleértve ebbe a rendőrség és az ügyészség munkáját is.
(Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy egy frissen napvilágot látott információ szerint Schadl még 2021-ben közbenjárt egy „kedves ismerőse” egyetemi vizsgája ügyében. Az eset leírása szerepelt a Schadl–Völner-ügy 2021 decemberében készült 1700 oldalas nyomozati anyagában, de a tíz hónappal későbbi, immár 11 ezer oldalas dokumentumból kimaradt. A Telex e hiányt firtató kérdésére az ügyészség azt válaszolta, hogy „az eljárás során további olyan adat nem merült fel, amely hivatali visszaélés vagy korrupciós bűncselekmény gyanújának megállapítására alkalmas lett volna”. Magyarán: maga az ügyészség állítja, hogy az eljárás során a munkatársak megítélésétől függ, hogy a nyomozati anyagba mi kerül be vagy mi marad ki. Így tehát akár „Tóni, Barbara és Ádám” vagy ki tudja még, hogy ki mindenki vonatkozásait is megítélhették úgy, hogy „nem voltak alkalmasak gyanú megállapítására”.)
Mondják: nem elég őszintének lenni, annak is kell látszani. A politikusok kedvéért hozzátehetjük: nem elég valamit hadoválni, legalább igaznak kell látszani.
Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját!
