Tizenöt éve nem tudott senki sem elkezdeni aláírást gyűjteni országos népszavazásra. Országos referendum kizárólag a kormány kezdeményezésére valósulhatott meg Magyarországon, aktuális politikai célokra komponált kérdésekben. Csodák csodájára decemberben az Alkotmánybíróság végül átengedett egy népszavazási kérdést – véletlenül éppen egy olyat, amely nagy valószínűséggel nem jut el még az aláírásgyűjtésig sem. Arról volt szó, hogy ki kelljen-e fizetni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) tagjainak évente ötezer forint kamarai tagdíjat.
Nem ez a helyzet az életvégi döntésekkel, amelyek iránt rég nem látott társadalmi érdeklődés mutatkozik. Karsai Dániel nem az első eutanázia-vitát indította el Magyarországon, de az első olyat, amely már egy teljesen megváltozott világban zajlik. Egy olyan világan, ahol egyre több európai országban is engedélyezett az eutanázia valamilyen formája.
Az Alkotmánybíróság egyszer már döntött az aktív eutanáziáról. Igaz, ekkor nem az asszisztált öngyilkosságot, hanem kizárólag az orvos által végrehajtott eutanáziát vizsgálta. Már a 2003-as döntésben jelezte: figyelembe vette a nemzetközi kontextust. Amely akkor még úgy nézett ki, hogy igen kevés ország engedélyezett bármilyen eutanáziát. Ha a taláros testület ma tekintene szét, már teljesen más látna. Ezen kívül az Alkotmánybíróság 2003-ban nem zárta le az eutanázia kérdését: azt mondta ki, hogy ez a törvényhozó felelősségi köre. És az, hogy mennyire korlátozza az önrendelkezési jogot ezen a téren, a körülményektől is függ. Például attól, hogy a halálba segítés terén meg tudja-e teremteni egy visszaélésektől mentes rendszer feltételeit, amit az Alkotmánybíróság utólag is vizsgálhat.
Nincs tehát akadálya annak, hogy a törvényhozó lépjen ebben a kérdésben. Akár már holnap megtehetné, ahogy a Nemzeti Választási Bizottság is megtehette volna, hogy átengedi Karsai Péter népszavazási kérdését. Most hosszas jogi procedúra veszi kezdetét, először a Kúriához, majd az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak a népszavazást kezdeményezők, ahelyett, hogy a törvényhozó hatékonyan és közvetlenül konzultálna a választópolgárokkal – ahogy ezt a kormány állítása szerint a fontos kérdésekben megteszi. Erre szolgáltak a kormányzati érvelés szerint az úgynevezett nemzeti konzultációk, de a kormány által kezdeményezett népszavazások is.
Ehelyett valószínűleg előbb-utóbb megint az Alkotmánybíróságnál pattog majd labda – pedig a bírói testület már 2003-ban visszadobta azt a törvényalkotónak. Most éppen a Nemzeti Választási Bizottságnál pattant egyet. Úgy tűnik, csak a társadalom véleményére nem kíváncsi senki. Pedig hosszú távon ez fog majd dönteni arról, merre indulunk az eutanázia kérdésben.
Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját!
