Mégis, mi vezérelte az államfőt, a korábbi családügyi minisztert, amikor aláírta a kegyelmi papírt? ? Azt hiszem, nemcsak az ellenzék, hanem minden jóérzésű magyar várja a választ.
Koffein
Úgy tűnik, az eutanázia kérdésében csak a társadalom véleményére nem kíváncsiak a döntéshozók.
Kinek a Rózsadomb, kinek Hatvanpuszta, a kettő közé ékelődött úgynevezett népnek meg a körülbelül nagy büdös semmi dupla adag propagandával nyakonöntve.
Ha a jelentős bevételkiesés pótlása tartósan sikerülni fog, akkor mondhatják majd el a felek, hogy valóban jó döntést hoztak a tarifareformmal.
A legfőbb ellenzéki kampányelem azonban most is a kerületi- és nagyvárosi helyezkedés, miközben a hatalom továbbra erőből kampányol, régi sérelmekre és új félelmekre hatva.
A magyar politika kalandorai a kormányoldalon és attól jobbra, illetve a tettestársaik a tűzzel játszanak.
Itt emberekről van szó, nem az új Iphone-ról.
A fő kérdés, amit most érdemes feltennünk: megérte? Megérte hosszú hónapokon át Erdoganhoz igazodni? Megérte úgy, hogy most Erdogan látványosan beintett a magyar félnek?
Mi, nemzetben, hazában (és osztalékban) gondolkodó patrióták csak örülhetünk, hogy elhangzott a jelszó: résen kell lennünk!
Ritka alkalom a mostani, amikor jól belelátni a Fidesz által ellenőrzött erdélyi sajtó működésébe.
A propagandának most könnyű dolga van. Nem megvagdosott hangfelvételekből kell kicsiholnia a nagy sztorit, elbábozva az oknyomozó újságírást; maga a miniszter leplezte le a gyalázatos tervet.
Nem igazán tudom hová tenni, amikor kormánypárti kommentelők a feleségével közös tánca miatt gúnyolódnak Márki-Zay Péteren.
Gyönyörűséges multikulti sztori a bevándorlásmentes magyarhonból.
Emberek sorsa múlhat azon, hogy örökbefogadják-e őket, vagy sem. És egyáltalán nem segít rajtuk, ha az intézményrendszer bűnöst csinál az azonos nemű párokból.
Megint a foci világa mutatja meg nekünk a rendszer igazi arcát.