Az előző részek tartalmából: 2020 őszén, a szerencsi időközi választást követően még azt láttuk, hogy míg a nagyvárosokban már megszülettek az összeállt ellenzéki szavazók, addig a falvakban még meg sem fogantak. Egy év alatt ez a helyzet olyannyira nem változott semmit, hogy 2021-re azt találta ki az összellenzék, hogy tart a nagyvárosokban egy előválasztást, aminek sem a kampányába, sem a lebonyolításába nem vonta be a kistelepülések szavazóit. Mindezt úgy és akkor, amikor éppen világossá vált, hogy a falvak közfoglalkoztatott és/vagy építkezéseken dolgozó lakói egy voksoláson már rég nem a mérleg nyelvét jelentik, hanem jóformán ők maguk a mérleg.
Aztán jött a 2022-es országgyűlési választás, aminek a napján az ellenzéki pártok önkéntes szavazatszámlálói rácsodálkoztak arra, hogy a „másik Magyarországon” Orbán Viktorról egyáltalán nem azt gondolják, hogy ő egy önkényúr lenne. Az ellenzéki pártok politikusai azonban erre újabb két évvel később, 2024-ban sem döbbentek rá, ezért aztán olyan a kampányuk, amilyen. Van persze egy központi témája, ami a migráns-simogató, háborúpárti, gyermekátoperáló rezsidémonnal ellentétben egy létező ügy (per pillanat ez a fővárosi tömegközlekedés ügye), amiből már egy jókora gumicsont is kinőtt – ez pedig a BKK-vezető vállalhatatlan pulykás hasonlata.
A legfőbb ellenzéki kampányelem azonban most is a kerületi- és nagyvárosi helyezkedés. Sorra jelentik be az immáron különvált ellenzéki pártok az egymásra induló polgármester-jelöltjeiket, aminek az a legszórakoztatóbb része, amikor a szereplők ezt megpróbálják megindokolni, és úgynevezett „elvekkel” jönnek elő. Hasonlóval próbálkoznak akkor is, mikor szóba kerül az előválasztás intézménye. Legyen, de akkor online is! Legyen, de inkább lépjen vissza az, aki nem a mi jelöltünk! Vagy inkább ne legyen, mert a múltkor is mi lett belőle.
És akkor most következzen valami egészen más. Kapcsoljuk Borsodot: Riz Gábor, Ózd és környékének kormánypárti országgyűlési képviselője megosztott egy videót. Ebben Szijjártó Péter elmondja, hogy „ózdi barátaival” azon dolgoznak, hogy újabb beruházások érkezzenek a városba, és hát a külügyminiszter reméli, hogy „nyáron, az önkormányzati választások is olyan eredményt hoznak” , hogy ennek kapcsán a lehető legszorosabb együttműködés tud kialakulni. Értjük, ugye? Persze, hogy értjük, ahogyan azt is, hogy ez, mondjuk az online előválasztás intézményével ellentétben egy húsbavágó kérdés. Tény, hogy ez azért egy elég visszataszító módja az üzengetésnek, de hát ameddig az ellenzék megengedi neki, addig a hatalom továbbra is így, erőből kampányol majd, régi sérelmekre és új félelmekre hatva. „Emlékezzünk majd erre, amikor szavazzunk!” És persze akkor is, amikor az eredményekre várunk – idén nyáron és 2026 tavaszán egyaránt.
