Általános tapasztalat, hogy gondolkodásunknak valamennyi szegmensére ráhatásunk lehet, ám akad egy terület, amellyel cseppet sem rendelkezhetünk önkényesen: ez pedig az emlékezetünk. Nem dönthetünk arról, mire emlékezzünk és mire ne, sőt a legtöbbször óriási erőfeszítésünkbe telik, hogy egy-egy emlékünket felülbíráljuk.
Azonban az ember az emlékein túl is hajlamos arra, hogy leragadjon a múltjának valamilyen beidegződésénél, ami már inkább kognitív restségünkkel magyarázható. Egyes pszichológusok már régóta rámutattak erre a mentális tunyaságunkra, vagyis arra, hogy gyakran könnyebb a régi nézeteinkhez ragaszkodnunk, mint megbirkózunk az újakkal járó nehézségekkel. Ugyanis ha megkérdőjelezzük önmagunkat, attól kiszámíthatatlanabbnak érezzük a világot. Ilyenkor be kell ismernünk, hogy a tények megváltozhatnak, ami egykor helyes volt, ma már helytelen lehet. Azoknak a dolgoknak az újragondolása, amelyekben mélyen hiszünk, fenyegetheti az identitásunkat, ráadásul olyan érzésünk támadhat, mintha elveszítenénk önmagunk egy részét. Paradox módon azonban éppen ezzel a magatartással rontunk döntéseink minőségén. Mindezt felismerve ma már egyre több pszichológus hangsúlyozza, hogy bár sokan az intelligenciát – vagyis a gondolkodásra és tanulásra irányuló készséget – tartják a mentális erőnlét legfőbb elemének, létezik a kognitív készségeknek egy másik csoportja is, ami talán még ennél is fontosabb, ez pedig az újragondolás és a tudatos felejtés képessége.
Ezt a készséget vizsgálja nemrég magyarul is megjelent, Gondold újra! című könyvében Adam Grant szervezetpszichológus, aki arra keresi a választ, hogyan léphetünk túl régi sémáinkon és sajátíthatjuk el az újragondolás művészetét. A mű első részében a szerző arra keresi a választ, hogyan tudunk képessé válni arra, hogy megnyissuk az elménket, majd ezután kitér arra, hogyan ösztönözhetünk másokat is a dolgok átértékelésére. A szervezeti szakértő különös hangsúlyt fektet a társadalmi élet intézményeire is, így a harmadik részben arról esik szó, hogyan hozhatunk létre közösségeket az élethosszig tartó tanulásra.
Adam Grant könyve ezzel mindenekelőtt arra bátorítja az olvasót, hogy engedje el azokat az ismereteket és nézeteket, amelyek már nem tesznek jó szolgálatot neki. Ezzel arra ösztökél, hogy énképünket inkább a rugalmassághoz, és ne a következetességhez horgonyozzuk le, hiszen ha elsajátítjuk az átértékelés művészetét, nagyobb eséllyel érhetünk el sikereket a munkában és az élet számos más területén. Ennek a segítségével új megoldásokat találhatunk a régi problémákra, de az új problémákra is lelhetünk egy-egy felülvizsgált régi megoldást. Nagy értéke a könyvnek, hogy mindezeket szemléletes, a való életből vett példákkal, továbbá meggyőző kutatási eredményekkel és merész felvetésekkel mutatja be a szerző, akinek a művéből megtanulhatjuk, hogy a bölcsességhez nem csak az tartozik hozzá, hogy folyamatosan bővítjük az ismereteinket, hanem az is, ha tudjuk, mikor hagyjunk el néhányat a legértékesebb eszközeink közül.
Adam Grant: Gondold újra! Ford.: Dankó Zsolt. HVG Könyvek, 2021. 4200 Ft
