A II. világháború óta (egészen a legutóbbi időkig) néhány országot kivéve az egész világon követett, a teljes elutasításon alapuló drogpolitika sem elválasztható az aktuális politikai helyzettől, amit nyugaton a XX. század második felében a hidegháború határozott meg. Talán semelyik kábítószer történetén nem érhető jobban tetten ez a hatás, mint az LSD-én, amelyet már a nácik is igyekeztek agymosásra, illetve pszichedelikus hadviselésre használni (kevés sikerrel), majd ezt a törekvést folytatta a háború után a CIA is (hasonlóan kevés sikerrel). Miközben pedig a titkos drogkísérletekben próbálták fegyverré alakítani az LSD-t (teljes nevén a lizergsav-dietil amidot), a Nixon-kormány mindent megtett, hogy a kábítószereket a balos háborúellenességgel és a feketékkel kapcsolja össze, így a drogháború farvizén ezeket a veszélyesnek ítélt csoportokat is semlegesítse.
Ez az alapfelvetése Norman Ohler Kemény anyag című könyvének, amely amerikai és európai levéltárakban végzett hatalmas kutatómunkán alapul, és a pszichedelikus drogok kezelésének társadalmi-történeti kontextusát tárja fel. Ez a német író-újságíró második magyarul megjelent könyve, és bizonyos szempontból folytatása az elsőnek, a Harmadik Birodalom drogtörténetével foglalkozó Totális kábulatnak. A náci drogpolitika Ohler érvelése szerint több fronton is hatott az amerikai hozzáállásra: egyrészt a kábítószerek kriminalizálása terén a felszínen, másrészt ugyanezen kábítószerek összeesküvés-szerű felhasználásában a felszín alatt.
Az LSD-t a svájci Sandoz gyógyszercég szintetizálta még a háború előtt, de pszichedelikus hatásaira csak néhány évvel később derült fény, amikor az egyik vegyész véletlenül lenyelt belőle egy keveset. Élményeiről elmondta, hogy egyáltalán nem kellemetlen bódult állapotot élt át, amelynek során hihetetlenül élénkké vált a képzelete. A nácik kísérleteket végeztek a szerrel (például a dachaui koncentrációs táborban), amivel az volt a céljuk, hogy parancskövető zombikká változtassák az embereket, de nem jutottak sokra. A kapituláció utáni kaotikus időkben aztán elszabadult a droghasználat Németország romjain, ami felkeltette az amerikai hadsereg, illetve a frissen alapított kábítószerügyi hatóság figyelmét is. A legnagyobb titokban Amerikába vitték az LSD-t, és ott a CIA irányításával mit sem sejtő polgárokat drogoztak be vele, hogy így vizsgálják az anyagban rejlő tudat- és akaratmódosító potenciált. Végül ezek a törekvések is kudarccal végződtek, de az író érvelése szerint mégis maradandó károkat okoztak, hiszen évtizedekre bezárták az LSD-t a minden eszközzel irtandó kábítószerek börtönébe.
Ez máig hatóan megnehezíti az anyagban rejlő orvosi potenciál kutatását, pedig egyre több vizsgálat mutatja ki, hogy a molekula hatékonyan kezeli több pszichotikus betegség, például a skizofrénia és az alkoholizmus tüneteit, de fájdalomcsillapítónak sem utolsó. Persze a pszichedelikus hatás miatt nehéz objektív ítéletet hozni arról, pontosan milyen orvosi hatások indokolhatják a szer gyógyítási célú alkalmazását, hiszen engedélyezés esetén nyilván sorban állnának azok, akik visszaélés-szerűen akarnák használni. Ettől függetlenül a kutatás akadályozása még soha semmivel kapcsolatban nem vezetett jóra.
Norman Ohler: Kemény anyag. Ford.: Farkas Tünde. Libri Kiadó, 2024. 4499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/28. számában jelent meg július 12-én.
