A legtöbben az agysebészetet tartják az orvosi szakmák csúcsának. A sebészeknek egyébként is nagy a presztízsük, hiszen ők vágnak bele a betegbe, amihez hatalmas tudás, tapasztalat, kézügyesség és bátorság kell. De az agysebészek még a sebészek között is az elit elitjét képezik, hiszen az emberi agy az általunk ismert világ legbonyolultabb élő struktúrája, amelynek működését még ma is csak nagy vonalakban értjük, így manipulálása könnyen nem várt következményekkel (például a beteg halálával) járhat.
Az agysebészet ezért a legbonyolultabb, legtöbb szakértelmet kívánó feladatok szinonimájává vált, az agysebészeti műtéteket pedig felfoghatalan csodának tartják sokan. Peter Vajkoczy a világ egyik legismertebb agysebésze, a híres berlini Charité Egyetemi Kórház idegsebészeti osztályának vezetője. Ahogy a nevéből sejthető, Vajkoczy magyar származású: szülei (ugyancsak orvosok) a hatvanas években vándoroltak ki az NSZK-ba, Peter (Péter) fiúk már Münchenben született 1968-ban. Az Élet és halál küszöbén című könyvében „a legmegrázóbb eseteire” emlékszik vissza a könyv alcíme szerint. Ez az alcím azonban inkább csak kereskedelmi célokat szolgál, mert a könyvben korántsem csak megrázó esetekről mesél, hiszen vannak benne kifejezetten felemelő, sikerekről szóló történetek is.
A szerzőt, aki saját bevallása szerint már több mint húszezer agyműtétet hajtott végre több évtizedes pályafutása során, 2007-ben, 39 évesen nevezték ki a Berlin Charité főorvosának, ezzel ő lett a kórház valaha volt legfiatalabb főorvosa. Szerte a világból érkeznek hozzá páciensek, például Michael Schumachert is vizsgálta a síbalesete után. Könyvében, bár a fejezetek az érdekesebb esetek köré szerveződnek, nem az agyi elváltozások a legérdekesebbek, hanem a neurológiai betegségek emberi oldala. Ahogy a betegek küzdenek beteg agyuk gyógyulásáért és a betegségük következményeivel (amelyek gyakran végzetesek), illetve ahogy az orvosok küzdenek a betegekért, és ahogy megküzdenek saját döntéseik és felelősségük súlyával.
Az alcím („legmegrázóbb esetei”) annyiban őszinte, hogy a könyvben valóban vannak szívszorító történetek, emberi katasztrófák, és Vajkoczy egy egész fejezetet szentelt a rossz hírek közlésének. Valószínűleg az orvos számára nincsen annál nagyobb kudarcélmény, mint amikor közölnie kell a beteggel, hogy a betegsége gyógyíthatatlan, ami általában halálos ítélettel ér fel. Biztosan lesznek olvasók, akik egy-egy történet végén megrendülnek majd, de a szerző (illetve Gisela Fichtl társszerző) egyértelműen törekedett arra, hogy a kötet ne azért legyen érdekes, mert játszik az olvasók érzelmeivel, és szenzációként tálalja a betegek agydaganatát, sztrókját vagy koponyaűri vérzését. Az olvasó együtt izgul a beteggel és az operáló orvossal a műtét sikeréért.
Ahogy Peter Vajkoczy egy interjújában elmondta, „műtét közben a sebész mintha egy alagútban lenne, bizonyos szempontból egyedül van”, még ha esetenként akár 15-en is jelen vannak a műtőben, és az ő munkájuk is szükséges a sikerhez. Az agysebész szerint „a professzionalizmus sohasem írhatja felül az empátiát” a betegek irányában. Ez okozza azt is, hogy a sebészet az egyik legmegterhelőbb orvosi szakterület, és nem igazán veszi figyelembe a munka és a magánélet egyensúlyát: „egyszerűen nem tehetjük meg, hogy ellépünk a műtőasztaltól [amikor lejárt a munkaidőnk], hogy valaki más fejezze be az operációt” – vall az agysebész. Az Élet és halál között őszintén tárja fel az agysebészet legfelemelőbb és legmegrendítőbb pillanatait.
Peter Vajkoczy (és Gisela Fichtl): Élet és halál küszöbén. Ford.: Fónagy Zsófia. Open Books Kiadó, 2024. 5499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/37. számában jelent meg szeptember 13-án.
