Nemrég Hegyi-Karabahban járt az első ENSZ-küldöttség, és megdöbbentő dolgokról számolt be. A delegáció alig talált néhány örményt a nem is olyan régen még Hegyi-Karabah Köztársaságnak (vagy Arcah Köztársaságnak) nevezett területen, mert az utóbbi hetekben a nagyjából 120 ezres lélekszámú örmény közösségből legalább százezer örmény hagyta el az otthonát. Noha az azeri vezetés azt ígérte, hogy egyenrangúként fogja kezelni a helyi lakosságot, a régióban döntő többségben lévő örmények nem hittek a kormánynak, és népirtástól tartva inkább Örményországba menekültek.
Azt, hogy a hegyi-karabahi konfliktus fordulóponthoz érkezett, egy ideje már tudni lehetett. Május végén Nikol Pasinján örmény miniszterelnök és Ilham Aliyev azeri elnök Moszkvában bejelentette a két ország közötti területi vita rendezését. Pasinján akkor az Eurázsiai Gazdasági Tanács csúcstalálkozóján közölte: országa és Azerbajdzsán megállapodott egymás területi integritásának kölcsönös elismeréséről, Aliyev pedig kijelentette, hogy Örményország elismerte Hegyi-Karabahot Azerbajdzsán részeként, így most már lehetőség van a békemegállapodásra. Jereván lépését a hegyi-karabahi örmények természetesen árulásnak tekintették, hiszen úgy értelmezték, hogy ezzel az örmény vezetés végképp lemondott a támogatásukról.
Az örmény kormány és a Hegyi-Karabah Köztársaság viszonya egyáltalán nem egyszerű: a terület függetlenségét 1994 után még Örményország sem ismerte el hivatalosan, ugyanakkor a gazdaságuk szorosan egybe fonódott. Jól mutatja ezt a hegyi-karabahi pénznem, az arcahi dram sorsa, amit 2005-ben vezettek be, azonban ezt később már csak szuvenírként árusították, mert az örmény szakadártok időközben jobbnak találták, ha inkább az örmény dramot használják.
Az időről időre kiújuló hegyi-karabahi konfliktus legutóbb 2020 őszén lángolt fel, ami Azerbajdzsán győzelmével ért véget. Akkor a több ezer halálos áldozattal járó összecsapások után HegyiKarabah területének 35 százaléka azeri ellenőrzés alá került, sőt az azeriek elfoglalták a stratégiai fontosságú Susa városát is, amivel közvetlen fenyegetésnek tették ki az állam fővárosát, Sztepanakert. Ahogy az várható volt, az azeriek által elfoglalt területekről az örmények tömegei menekültek el, Örményországban pedig belpolitikai válság alakult ki, mert az ellenzék szerint a kormány magára hagyta a hegyi-karabahi örményeket. A 2020-as háború ugyanakkor egy másik következménnyel is járt: a területre orosz békefenntartó erőket vezényeltek. Akkor még úgy látszott, hogy az oroszok jelenléte stabilizálja a status quót. Csakhogy Oroszország 2022. februári, Ukrajna elleni inváziója után Moszkva számára egyre megterhelőbb lett a karabahi jelenlét, hiszen a katonákra óriási szükség lett az ukrajnai frontokon.
Az azeri vezetést éppen ez bátorította fel tavaly szeptember 19- én, amikor katonai akciót indított, hogy felszámolja a Hegyi-Karabah Köztársaságot. A támadás olyannyira hatékonynak bizonyult, hogy a szakadárok egy nap után megadták magukat. Az örmény miniszterelnök a Nyugat, illetve Recep Tayyip Erdogan török elnök közbenjárását kérte, azonban a próbálkozása nem járt sikerrel. Sokatmondó, hogy az azeri akció után még Vlagyimir Putyin orosz elnök is távolságtartóan nyilatkozott, utalva arra, hogy Örményország tulajdonképpen saját maga mondott le a terület feletti fennhatóságáról még májusban, amikor a moszkvai találkozón az örmény miniszterelnök elismerte, hogy Hegyi-Karabah Azerbajdzsánhoz tartozik. Így aztán a hegyi-karabahi szakadárok egyedül maradtak, ami megpecsételte a sorsukat.
Habár az azeri kormány a bevonulás után jelezte, hogy az illetékes állami szervek már kidolgozták a karabahi örmény lakosság átfogó szociális-gazdasági integrációjának tervét, a jelek szerint ezt már aligha kell végrehajtaniuk. Az 1994-től 2023-ig fennálló Hegyi-Karabah Köztársaság halálával ugyanis az örmény lakosság eltűnt a területről.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/40. számában jelent meg október 6-án.
