Hétfőn hivatalosan is elstartolt a választási év az Egyesült Államokban az iowai kaukuszokkal (előválasztásokkal). Mindkét nagy párt jelöltjei a megszerzett előválasztási szavazataik fejében gyűjthetnek delegáltakat a nyári jelöltállító konvenciókra, amelyen eldől, hogy a két nagy pártszövetség végül kit küld csatába ősszel az elnöki címért. Túlzás nélkül állítható, hogy az egész világ sorsát meg fogja határozni, ki lesz az Egyesült Államok elnöke 2025-től.
Donald Trump esetleges visszatérése a klímavédelmi intézkedések, az amerikai katonai jelenlét és így a NATO, valamint Ukrajna amerikai támogatásának végét jelentené, továbbá Tajvan sem érezhetné magát biztonságban a kínai fenyegetés árnyékában. A korábbi elnök újbóli megválasztása az Európai Uniót is alapjaiban rengetné meg; Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig egy erős szövetségest nyerne – mármint akkor, ha az EU szétverését célul tűzte volna ki, az ugyanis nem látszik, hogy a kisebb államokat korábban látványosan semmibe vevő, az amerikai érdekek elsődleges fontosságát hangoztató Trumppal való kapcsolata milyen eredményeket tudna hozni számára azon kívül, hogy elmondhatná, hogy jó lóra tett. Joe Biden újraválasztása viszont kimondottan rosszul jönne a magyar miniszterelnöknek, hiszen gyakorlatilag mindent Trump megválasztására tett fel idén is, pont ugyanúgy, mint négy évvel ezelőtt. Így aztán az amerikai elnökválasztásnak tétje van magyar belpolitikai síkon is. Viszont az még nem dőlt el, hogy valóban Trump lesz-e a republikánusok jelöltje; Nikki Haley volt dél-karolinai kormányzó is esélyes lehet az elnökjelöltség elnyerésére.
Különlegességek éve
A 2024-es elnökválasztás több szempontból is különleges. Nem csak amiatt, mert a már most valaha volt legidősebb elnök, Joe Biden duplázni szeretne, hanem amiatt is, mert jelenleg legesélyesebbnek tűnő kihívója, a korábbi elnök Donald Trump szintén korrekorder lenne esetleges megválasztása esetén. Amiatt is különleges, mert ha Trumpnak tényleg sikerül bebiztosítania a republikánus jelöltséget, akkor a 2020-as választás „visszavágója” lenne a mostani. Erre ugyan volt már példa az amerikai történelem folyamán, de nem az utóbbi időben: egészen 1956-ig kell visszamenni az időben, ekkor történt, hogy Dwight D. Eisenhower kihívója ugyanúgy Adlai E. Stevenson volt, mint 1952-ben, s ez előtt is csak öt példa volt rá. Újabb különlegesség, hogy ez lehet talán az utolsó választás, ahol a regisztrált kétpárti szavazók többen vannak, mint a regisztrált függetlenek (ebbe a halmazba tartoznak bele az összes többi pártjelölt támogatói illetve a vállaltan pártnélküliek). Mindkét nagy párt a lakosság 26-26 százalékának támogatását tudhatja maga mögött; mindkét párt stabilan veszít népszerűségéből, főleg a fiatalok között. Könnyen lehet, hogy négy év múlva a két nagy párt már csak a szavazók 49 százalékát tudja majd elérni; ez esetben elképzelhető, hogy felborul az utóbbi évszázadban megszokott amerikai pártrendszer.
Az is különlegesség még, hogy rendkívül népszerűtlen mindkét esélyes jelölt: a jelenleg is elnök Joe Biden és elődje, Donald Trump is. Népszerűtlenségüknek más-más okai vannak, ám ez összességében erősíti a harmadik oldali jelölteket (akik nagyon ritkán tudnak beleszólni a választás eredményébe, inkább csak „spoiler candidate”-ek: a hozzájuk közelebb álló oldali elnökjelölt esélyét rontják le, mint tette azt Ross Perot 1992-ben, ahol ugyan egyetlen államot sem tudott megnyerni, mégis, mivel a szavazatok közel 19 százalékát kapta, feltehető, hogy azok többségét az inkumbens elnöktől, George H. W. Bushtól vette el, így Bill Clinton mindössze 43 százaléknyi szavazati aránnyal az elektori kollégiumban kiütéses győzelmet aratott.)
A fentiekből is látszik, hogy bonyolult menete van mind az előválasztásnak, mind a választásnak. Vannak államok, ahol csak a regisztrált demokrata vagy republikánus szavazók vehetnek részt az előválasztáson (24 ilyen állam van, illetve a főváros), és vannak olyan államok, ahol a függetlenek (tehát akik nem regisztrált szavazói egyetlen pártnak sem) választhatnak, hogy a demokrata vagy a republikánus előválasztáson vesznek részt (9 ilyen állam van), és vannak olyan államok is, ahol bárki részt vehet bármelyik előválasztáson előzetes pártregisztrációtól függetlenül (17 ilyen állam van). Akadnak államok, ahol az adott állam által szervezett primary típusú előválasztás van, és van, ahol az adott állami párt által szervezett kaukuszt tartanak. Ez utóbbi annyiban különbözik a primary-nak nevezett előválasztástól (ahol a résztvevők a normális választáshoz hasonlóan titokban szavaznak egy szavazólapon), hogy a kaukusz tanácskozást jelent; nyíltan megvitatják a résztvevők a jelöltek előnyeit, hátrányait, majd ez után szavaznak a résztvevők, és az egyes kaukuszok eredményei alapján történik a jelöltállító konvencióba a delegálás. Ebből is látható, hogy ez utóbbi folyamat jóval időigényesebb; ilyen kaukuszt tartanak hétfőn Iowában a republikánusok, míg a demokraták megtartják a kaukuszokat ugyan, de a résztvevők nem hétfőn voksolnak a jelöltekről, hanem levélszavazatokat adnak fel, melyeket majd a szuperkedd napján, március 5-én összesítenek.
Ilyen lesz a demokrata választék
Nézzük a két pártot illetve a párton kívüli jelölteket! A demokratáknál Joe Biden – miután eldöntötte, hogy újraindul – toronymagas esélyese az előválasztás megnyerésének. (Regnáló elnökként ugyanúgy részt kell vennie az előválasztáson, bár arra nemigen van példa, hogy valaki, aki elnök lett volna és újrázni akart volna, ne lett volna pártja delegátusai által jelölve. Igaz, arra sem volt példa az utóbbi időben egészen Donald Trump 2020-as vereségéig, hogy az inkumbens elnök ne tudott volna újrázni – Biden népszerűségi mutatói alapján viszont akár vele is megtörténhet ez.)
Biden előválasztási kihívói Marianne Williamson életmód-tanácsadó már négy éve is elnökjelölt-aspiráns volt, ám 2020-ban még az első előválasztás előtt felfüggesztette kampányát, azaz, visszalépett – most 5 százalék körül mérik. A másik kihívó Dean Phillips, minnesotai képviselő, nagyjából 1 százalékon áll, azaz, Bidennek úgy tűnik, nem az előválasztáson, hanem a normál választáson lesz majd félnivalója republikánus kihívójától. Bidennek a fiatalabb szavazókkal van a legnagyobb baja: nekik elegük van abból, hogy a választásokon csak hetven fölöttiekre szavazhatnak, ráadásul sokkal radikálisabbak s így több mindent várnak el az elnöktől, mint amit Biden megfontolva haladó politikája nekik kínálni képes. A felmérések alapján Bident ráadásul gyakorlatilag bármelyik republikánus jelölt megverné, ha most lennének a választások; népszerűtlenségének fő oka nem is az életkora, hanem az, hogy az amerikaiak rossznak látják a gazdasági helyzetüket, és jelentősen megcsappant vásárlóerejük a negyven éve nem látott rekordmagas, 2022-ik évi 9 százalékos infláció idején. (Jelenleg az amerikai infláció 3,5 százalék környékén áll.)
A republikánus oldalon bonyolultabb a helyzet
A másik oldalon bonyolultabb a helyzet, bár nem sokkal. A republikánus jelöltség nagyjából leszűkölt Donald Trumpra és a hozzá képest mindenképpen mérsékeltnek, hagyományos republikánusnak mondható Nikki Haleyra. Bár Ron DeSantis floridai kormányzó és Vivek Ramaswamy üzletember is képben van még (a mérhetetlen támogatottságú Asa Hutchinson volt arkansasi kormányzó mellett), ám az utóbbi időkben egyértelművé vált, hogy csak Haleynak van esélye Trumpot megszorongatni. Ron DeSantis ugyan nagyon jól kezdett, ám a felmérések alapján a népszerűsége magasabb volt még indulása előtt, mint indulása óta; azóta, hogy a rivaldafény ráirányul, egyre csak bukdácsol, egyre kevésbé tűnik olyan formátumú politikusnak, aki képes lenne elbírni az elnöki hivatalt. Az iowai kaukusz előtt DeSantis Iowa összes választókörzetét személyesen végiglátogatta, sőt, az állami kormányzó is őt támogatja; ennek ellenére csak a harmadik helyre mérik; Donald Trump fölényesen első. Nikki Haleynek a január 23-i New Hampshire-i primaryn több esélye lesz, Chris Sununu, a népszerű helyi kormányzó is őt támogatja, de még így is csak 30 százalékra mérik abban az államban is, míg Donald Trumpot legalább 42-re.
Na de mitől bonyolultabb akkor a helyzet? Úgy tűnik, Trumpnak rajt-cél győzelme is lehet, akár az összes állam előválasztását megnyerheti a jelenlegi felmérések alapján. A probléma vele az, hogy jelenleg a következő ügyekben emeltek ellene vádat: New Yorkban pénzmosás, csalás, könyvelési adatok meghamisítása; külön Manhattanben rágalmazás, szexuális erőszak, hallgatási pénz fizetése; maga az Igazságügyi Minisztérium perli őt titkos és szigorúan titkos iratok nem megfelelő kezelése, eltulajdonítása miatt. Továbbá per alatt áll választási eredmény megváltoztatására irányuló befolyásolás, lázadás szítása, állam elleni összeesküvésben való részvétel, hamis tanúzásra való felbújtás, hamis tanúvallomás megtétele miatt is. Ezek a perek folyamatosan fognak véget érni 2024-ben, és gyakorlatilag az egész előválasztási időszak alatt a hírek arról is fognak szólni, hogy az exelnök ügyeiben mikor és hol milyen döntéseket hoz majd a bíróság illetve az esküdtszék. Trump népszerűtlen volt elnökként is, rengetegen miatta léptek ki a republikánus pártból, és az ügyei miatt kimondottan népszerűtlen a (sokszor a volt republikánus háttér miatt jobbfelé húzó) függetlenek között. Nem véletlen, hogy 2020 óta az összes választást vagy elbukta ő, vagy a jelöltjei; úgy tűnik, vele a republikánus oldal csak veszíthet. Számára intő jel az is, hogy támogatóinak egy része a felméréseken előre jelezte, hogy amennyiben bűnösnek fogják őt bármiben is találni, akkor másra fognak szavazni; így kijelenthető, hogy Trump számai, bár jók, de instabilak. Ha pedig mégis ő lesz a végén a republikánus jelölt, akkor az könnyen újfent újabb demokrata győzelmet hozhat, mivel Nikki Haley támogatóinak nagyjából fele jelezte, hogy egy esetleges Biden-Trump összecsapásban inkább a demokrata jelölt mögé állnak be. Ennek oka elsősorban az, hogy míg Trump a regisztrált republikánusok között megdönthetetlen fölénnyel bír (hiszen a vele szemben kritikus tagok egy része egyszerűen kilépett), addig Haley támogatóinak nagyobbik része olyan független, akik számára lehetőség van a republikánus előválasztáson részt venni.
Na de van még egy csavar! A demokrata előválasztási küzdelemsorozatból még 2023 októberében visszalépett Robert F. Kennedy Jr., az egykori belügyminiszter Robert F. Kennedy harmadik gyermeke, ismert környezetvédelmi jogvédő. Visszalépésének oka az volt, hogy egyértelműen belátta, Joe Biden ellenében nincs esélye az elnökjelölti cím megszerzésére, független jelöltként viszont bárki elindulhat – igaz, ekkor párttámogatás nélkül. Úgy tűnik, a demokrata körökben mai napig jól csengő neve, illetve, korábbi környezetvédelmi munkája nyomán ő lehet az első harmadikoldali jelölt Ross Perot óta, aki komoly, kétszámjegyű eredmény elérésére is képes lehet. Jelenleg még nem lehet pontosan tudni, kitől venne el több szavazatot, a demokrata Joe Bidentől, vagy a republikánusok jelöltjétől. Az elmúlt évtizedekben ugyanis inkább oltásellenes nézeteiről lett ismert, és míg annak a bizonyítottan téves hiedelemnek, miszerint az oltások autizmust okoznának, főleg a demokrata oldali családanyák dőltek be, addig a covidjárvány idején hangoztatott oltásellenessége és gyakorlatilag járványtagadása főleg a republikánus oldalra húzók gondolkodásával rezonált. A felmérések szerint talán egy picit több olyan szavazót ér el, akik amúgy republikánus oldali szavazók lennének, de egy tavaly november közepi felmérés szerint akár 20 százaléknyi szavazatot is szerezhet, és általában véve jók a számai. Biden esélyeit tovább rontja, hogy Cornel West afroamerikai filozófus, aki korábban Bernie Sanders támogatója volt (és aki a Mátrix-filmekben is cameo-szerepet vállalt), úgy döntött, szintén elindul az elnöki posztért; Biden számára pedig különösen fontos az afroamerikaiak szavazata, nélkülük (és Barack Obama korábbi elnök támogatása nélkül) egészen biztosan nem tudott volna 2020-ban elnökséget nyerni.
Összességében, több szempont miatt is érdekes választási évnek nézünk elébe, s könnyen lehet, hogy az utolsó olyan választás lesz ez, amelyet a két nagy pártszövetség dominál. Joe Biden népszerűségi számai tragikusan rosszak, ám Donald Trump sem lehet biztos abban, hogy könnyen tudja venni az előválasztási akadályokat. Kettejükön kívül ebben a pillanatban csak Nikki Haley-nek lehet reális esélye az elnöki címre; ám teljes bizonytalanság van az esélyeket illetően a harmadik oldali jelöltek indulása miatt.
