Bizarr helyzet állt elő Izraelben azután, hogy a parlamenti választások után sem sikerült Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek többséget teremtenie a kormányalakításhoz. A jelenlegi helyzetben ugyanis nagyon úgy fest, hogy az izraeli kormányfőnek egyszerűen választania kell, hogy az iszlamistákkal vagy a szélsőjobboldaliakkal álljon össze – ugyanis Izraelben ezek az erők is bejutottak a Knesszetbe a márciusi választásokon. Ám a képlet még ennél is bonyolultabb: az illiberális politikusnak nem elég választania a két szélsőség közül, hanem további szövetségeseket is kell szereznie – akik nyilván hallani sem akarnak arról, hogy ilyen erőkkel kormányozzanak együtt. De milyen választási lehetőségei vannak most Netanjahunak?
Ami a szélsőjobboldali szövetségeseket illeti, az izraeli miniszterelnök maga is sokat tett azért, hogy a Vallásos Cionisták nevű koalíció bejusson a parlamentbe. Az illiberális politikus a választások előtt úgy okoskodott, hogy a támogatóinak egy része jobb, ha erre a formációra szavaz, mert ha ezek átlépik a 3 százalékos parlamenti küszöböt, akkor könnyebb lesz összeácsolnia egy újabb koalíciót, amelynek élén talán elkerülheti az ellene folyó, korrupciós ügyben indított büntetőper elmarasztaló ítéletét.
A Vallásos Cionisták persze rendkívül örültek Netanjahu stratégiájának, olyannyira, hogy idővel nagyobb támogatói lettek az izraeli kormányfőnek, mint a likudosok. És bár a Vallásos Cionisták 6 mandátummal bejutottak az izraeli parlamentbe, a problémák egyáltalán nem hárultak el. Ezek közül az egyik, hogy Netanjahunak még így sem lenne meg a többsége a parlamentben, ezért további szövetségesekre lenne szüksége.
A másik probléma pedig éppen a szélsőjobbos szövetségesek összetételében rejlik. A Vallásos Cionisták nevű koalíciónak ugyanis része a Zsidó Erő (Otzma Yehudit) nevű ultranacionalista párt is, ami kezdetben minden nem zsidót ki akart telepíteni Izraelből (így köztük a keresztényeket is). És bár később a párt elnöke, Itamar Ben-Gvir jelezte, hogy ezt már „csak” a zsidó államhoz nem lojális izraeli állampolgárokra érti, a Zsidó Erőt szinte mindenki ultranacionalista pártként tartja számon. Ugyancsak ott van a Vallásos Cionisták nevű választási koalícióban a Noam (Könyörület) nevű pártocska, ami inkább a homofób nézeteiről híres.
Nem látni a politikai válság végét
Netanjahu új barátaival tehát bőven akadnak gondok, azonban a legnagyobb kétségtelenül az, hogy ezek nagyon nem szívesen kormányoznának együtt az iszlamistákkal – márpedig a jelen helyzetben ez is egy lehetséges opció. Kikről is van szó? Az arab pártokat tömörítő esernyőszervezet, az Egyesült Lista korántsem volt annyira egységes, mint amire a nevéből következtetnénk, így január végén kivált belőle az Egyesült Arab Lista (Ra’am), ami jóval barátibban viszonyul Netanjahuhoz, mint a többi arab párt. És bár ez a formáció tagja az izraeli Iszlamista Mozgalomnak, a jobboldali Likudot ez egyáltalán nem zavarta, hogy ezt a pártot is meghívja a kormányába. Csakhogy a „meghívottak” egyáltalán nem látnák egymást szívesen a kormányban. Ezért az izraeli miniszterelnök most újabb pártokat kíván bevonni a koalíciós tárgyalásokba, köztük az Új Reményt (Tikva Hadasha), amit az a Gideon Szár vezet, aki még likudos korszakában számos kísérletet tett Netanjahu leváltására a párt éléről, azonban ezek a próbálkozásai rendre hajótörést szenvedtek. Ezért a politikus úgy döntött, hogy új, saját párttal vág neki a mostani választásoknak, amelyhez több egykori Likud-képviselőt is megnyert magának. Netanjahu viszont ma már ezt is megbocsátaná Szárnak, sőt legutóbb így könyörgött neki: „A Likud a te otthonod. Ebben a házban nőttél fel. Tárt karokkal fogadunk!”
Egy ilyen bohózat után persze nem csoda, hogy mostanra a széttagolt ellenzék is megmozdult, hogy valamiképpen többséget teremtsenek maguk köré. Ezért szombat este találkozott Jáir Lapid, a Jes Átid és Beni Ganz, a Kék-Fehér Párt elnöke, hogy egyeztessenek a teendőikről. Ha ugyanis Netanjahu nem talál magának elegendő koalíciós partnert, akkor Reuven Rivlin államfő a második legjobb eredményt elérő párt elnökét, Lapidot kérheti fel kormányalakításra. Ha viszont neki sem sikerülne ez a mutatvány, könnyen lehet, hogy ősszel újabb választásokat kell tartani. A két éve tartó izraeli politikai válságnak így egyelőre sehol nem látni a végét.
